Századok – 1956

KRÓNIKA - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Makkai László—Szabolcs Ottó) 841

844 KRÓNIKA tetében kívánt és segített pontosabb, sokoldalúbb fogalmazásokat adni, Elekes Lajos viszont két alapvető kérdésben kívánta a disszertáció gondolatmenetének szabatossá tételét. Az egyik a majorsági gazdálkodás és az eredeti felhalmozás összefüggése, a másik a köznemességnek a centralizációhoz való viszonya. Ami a majorsági gazdál­kodást illeti, Elekes Lajos véleménye szerint ez nem hordozza magában már létre­jöttekor azokat a tendenciákat, melyek szükségképpen, „irreverzibilis módon" vezetnek el az eredeti felhalmozáshoz. Az allódium csak bizonyos körülmények közt válik az eredeti felhalmozás keretévé, ós ezeket a körülményeket kell pontosabban meghatározni. Pach Zsigmond Pál hozzászólásában azt a további megszorítást alkalmazta, hogy a „második jobbágyság" rendszere nemcsak kerete, hanem egyúttal korlátja is az eredeti felhalmozásnak. Ez a fejlődés dialektikája a kelet-európai sajátos feltételek között. Hasonló megszorítást tartott szükségesnek Elekes Lajos a köznemességnek a centrali­zációban vitt szerepét illetőleg, nézete szerint jobban kell hangsúlyozni ennek a tár­sadalmi rétegnek a kétarcúságát. A szerző válaszában elismerte a javasolt megszorítások jogosságát, de csak addig a mértekig, amíg nem relativizálják magukat az alaptételeket, melyeket továbbra is fenntart. • Az eredeti felhalmozás magyarországi folyamatának egyik oldalával, a paraszt­ság kisajátításával foglalkozik Szántó Imre disszertációja (A parasztság kisajátítása a dunántúli Festetics-birtokon 1711 — 1850). A szerző a parasztság kisajátításában különösen azokat a momentumokat emeli ki, melyek a falusi földközösség felszámolását jelentették : a közös földek nagyarányú megcsonkítását, az úrbérrendezés után pedig a regulációkkal kapcsolatos földelvétele­ket, majd pedig, mikor az eredeti felhalmozás mintegy csúcspontját éri el Magyar­országon, a legelő-elkiilönzéseket és a tagosításokat, valamint az ezekkel a mozzanatok­kal kapcsolatos parasztmozgalmakat. « A majorsági gazdálkodás problematikájával kapcsolatban arra igyekezett rámutat- i ni, hogy miként zajlik le az eredeti felhalmozás egy nagybirtokon a gyarmati viszonyok közepette. Arra az eredményre jutott, hogy míg a falusi termelők földtől való meg­fosztása jelentősen előrehaladt, ugyanakkor a nagybirtokos kezén nem halmozódott fel akkora pénztőke, mely lehetővé tette volna a bérmunka alkalmazását. Ezért a robot­rendszer fennmaradt 1848-ig, s mikor bekövetkezett a jobbágyfelszabadítás, a Festetich­birtokon is jelentős munkaerő-kieséssel kellett számolni. 1848 előtt nem annyira bér­munkásokkal. illetőleg cselédséggel igyekeztek pótolni az elégtelen robotot, hanem haszonbéres, ún. beneficiátus munkaerővel, melyet úgy szereztek meg, hogy az allodiális földek egy részét parasztoknak adták megművelésre ledolgozás fejében. így a Festetichek gazdálkodása megrekedt a gyarmati agrárkapitalizmus lépcsőfokán. A jobbágyfel­szabadítás után a Festetichek úgy próbáltak megküzdeni a robotmunkaerő kiesésével, hogy a robotkötelezettség fenntartásának átmeneti kísérletei után cselédség tartására tértek át s ezzel továbbléptek a kapitalizálódás útján. Az opponensi vélemények kiemelték, hogy milyen fontos probléma megoldását szolgálja a disszertáció. „A parasztság kisajátítása a magyar feudalizmus kora utolsó szakaszának nagy horderejű jelensége volt — mondotta Szabó István —. Jelentőségét, szerepót és lefolyását nagy vonásokban sematikusan ismerjük. E korszakból azonban a kisajátítás vizsgálatáról monografikus és analitikus tanulmány még nem látott nálunk napvilágot, pedig ilyen tanulmányok nélkül a kérdést, a kisajátítás tényezőit, lefolyását és méreteit, egyben pedig következményeit konkrétan és a maga mivoltában megismerni és felmérni nem tudjuk ... A szerző a folyamat tárgyalása során a majorsági gazdál­kodás növekedésének és a jobbágyföldek elvonásának számos fontos kérdését vetette fel. A kérdések kifejtéséhez és megoldásához elsőrangú levéltári forrásanyagot volt módjá­ban felhasználni. Fejtegetései során bőségesen utal, a marxista klasszikusok munkái és más irodalmi források mellett, a Festetich-levéltár forrásadataira. Mégis az a vélemé­nyem alakult ki, hogy a munka nem épül eléggé az adatok teherbíró alapzatára. Éspedig azért nem, mert az ömlesztett adattengerben alig akad olyan adat, mely statisztikai értéket tudna kifejezni, pedig az ilyenek a társadalmi és gazdasági élet jelenségeinek megbízható magyarázatánál nem nélkülözhetők. A majorsági gazdálkodás és vele párhuzamosan a jobbágy kisajátítás növekedése, a folyamat tartalma, erőssége, mérete csak úgy vethető igazán mérlegre, ha a folyamat rendszerezett és lehetőleg sokoldalú számokban fejeződik ki. Enélkiil a munka többé-kevésbé tájékozatlanságban hagy bennünket, egyrészről a megállapítások szilárdsága, egyáltalában ellenőrizhetősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom