Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 85 tanácsban működő külön bizottság, melyet a királynő alakíttatott meg, hetenként ugyan több napon is tárgyalja az úrbéri pereket, azután a tanács teljes ülésén szólnak hozzá, ezután kerülnek azok a királynő elé. Az általános úrbérrendezés így nem jut előbbre. Az úrbérügyek elintézésének halogatása szándékos, hogy némelyek magukat, mint hiszik, nélkülözhetetlenné tegyék, hogy ily módon alkalmuk legyen őfelségénél személyesen megjelenni, vagy külön javaslataikat hozzá benyújtani, hogy így maguknak utat nyissanak legalábbis az ő véleményük szerint magasabb tisztségekre, vagy más előnyök megszerzésére. ,,Mások ellenben szívesen teszik a kérdést egyre bonyolultabbá, hogy a királynő beleunjon és abbahagyja. Feltétlenül szükséges tehát valami rendszer kidolgozása, mert különben húsz év múlva sem érnek véget ezek az ügyek" (Koller). Stupan és Borié államtanácsosok egy véleményen voltak. Mivel egyre több jelentésből derült ki, hogy a nép bizalmatlan a megyei hatóságokkal szemben, azt javasolják, hogy Vasban és Zalában a kiküldött biztos elnöklete alatt tartott közgyűlésen a megyei tisztviselői állásokra 3—3 egyént jelöljenek, akik közül a királynő nevezzen ki egyet. Brunswicknak nagyobb komolysággal és szigorral kell dolgoznia, mert mérsékletével eddig a nagyurak visszaéltek. Ha az úrbéri pereket el is intézték, a helytartótanács Azokat, amelyek a nagyokra vonatkoznak, elfekteti. Ezért meg kell hagyni^ hogy az összes vasmegyei pereket tárgyalja le és 14 napon belül terjessze fel. Közben új tisztviselőket kell behelyezni, de a gyűlölt Festetics Pált nem szabad hivatalhoz juttatni. De nemcsak a helytartótanácsban érvényesült a nagybirtokosok érdeke, hanem a Bécsben levő legmagasabb magyar kormányszéken, a kancelláriában is. Borié szemére vetette a magyar kancelláriának, hogy a Vas és Zala megye részére készített urbáriumban a királynővel jóváhagyatott olyan intézkedést, mely nyilvánvalóan felkelti a parasztok ellenállását. Ez a robotra, az uradalmi jobbágyok eddigi legfőbb panaszára vonatkozott. Eszerint az egésztelkesek két pár ökörrel hetenként egy napot, vagy ehelyett kézi robottal három napot tartoznak az úrnak dolgozni. Vetés és aratás idején a földesurak kétszeres robotot követelhetnek, a téli hónapokra eső robotból való leszámítással. Ezt az uradalmak úgy magyarázták, hogy az egésztelkes két személylyel a hét mind a hat napján tartozik robotolni. Ez rosszabb helyzetbe hozza a jobbágyot az 1514 : XVI. és az 1548 : XXXIV. tc.-néi, mely nem tesz különbséget igás és kézi robot között. A paraszt tönkremegy, ha aratás és vetés idején hetenként hat napig tartozik az úrnak dolgozni, amikor a saját földjén is legtöbb dolga volna. A magyar urak tudnak számolni — mondták az államtanácsban. Ha több robot felett rendelkeznek, annál inkább iparkodni fognak a jobbágyok földjeit magukhoz ragadni, amivel az adóalap fogyatkoznék. Batthyány Ádám például saját lovakat akar tartani, „ami Magyarországon semmibe sem kerül", és azokhoz, jobbágyai kézi robotját felhasználni. „Nem szép dolog — állapítja meg Borié —, hogy a magyar kancellária, amelynek a körülményeket ismernie kell, ezeket elhallgatta, és így az elhatározást kifondorkodta. Ez a bizalommal való visszaélés miután azt egyszer felfedezték, nem terjesztheti következményeit a szegény jobbágy kárára és az egész birodalom rovására. A már meghozott döntéseken perújítással segíteni kell. Persze, Batthyány Ádám éppen ebből az okból gondosan el akarja úrbéri perének felújítását hárítani."
