Századok – 1956
KRÓNIKA - Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról (Ivámiyl Emma) 834
838 KRÓNIKA szerkesztőbizottság irányítja a kiadványmunkákat, amelyek nagyrészt az Archeion speciális ágazatainak továbbfejlesztését jelentik. Az Archeion krónikarovatának továbbépítése az 1954 óta negyedévenként megjelenő Levéltári Tájékoztató Füzet ; a levéltári forráskiadványokkal foglalkozó mellékágból fejlődött ki 1953-ban a Levéltári Tékák c., évenként kétszer megjelenő kiadvány. Nem periodikus, hanem sorozatos és szélesebb körű levéltári anyag közrebocsátásával foglalkozik a Történetünk Forrásai c., 1954-ben megindult kiadvány.— Ion Paraschiv hozzászólásából kitűnt, hogy a román levéltárak fejlődése is a felszabadulás utáni időkben gyorsult meg. Állami levéltárak már a múlt század harmincas éveiben is voltak, de az utolsó tíz év alatt az állami levéltári egységek hálózata a réginek nyolcszorosára emelkedett. Az 1951. évi levéltári törvény itt is sokoldalúan kitágította a levéltárak gyűjtőkörét. Gondot viselnek a még irattárban levő anyagra is, annál is inkább, mert a levéltárakban kevés a férőhely ezek befogadására. Kiadványmunkát főleg a levéltártudomány terén fejtenek ki. Sok útmutatójuk jelenik meg az egyes levéltárak anyagának ismertetésére. A forráskiadványok közül legjelentősebb a Románia történetére vonatkozó oklevelek c. kiadvány, amelyből eddig 36 kötet jelent meg, nagyrészt az állami levéltárak anyagából, az ott dolgozó szakemberek közreműködésével. Tervezik levéltári folyóirat kiadását s egy olyan szótár összeállítását, amely az iratokban található elavult szavak gyűjteményét foglalja magában. — Michal Kusík a szlovák levéltárügy legújabb fejlődósét ismertette. Á csehszlovák levéltárügy lassabban halad a központosítás útján, mint a magyar. 1955-ben az állami szervezet átvette a mezőgazdasági és erdészeti levéltárakat. 1956-ban a Belügyminisztérium operatív igazgatása alá kerültek a róm. kat. egyház levéltárai. A magyar tanácsoknak megfelelő szervek és az üzemek levéltárai állami felügyelet alatt állnak, de egyelőre helyükön maradnak. Átfogóbb szabályozást nyújtó levéltári törvényük most készül. A levéltárakat sikerült mentesíteniük sok adminisztratív jellegű munka végzése alól. Státusviszonyaik jók, egyelőre nem is tudnak betölteni minden rendelkezésre álló helyet. Legsürgősebb feladatuknak a kapitalizmus korából, főleg az első Csehszlovák Köztársaság idejéből származó állagok feldolgozását tekintik. — Leonid Ivanovics Jakovlev rámutatott arra, hogy a szovjet levéltárügy szervezete ma is az 1918-ban lefektetett lenini elveken alapul : 1. Á levéltári anyag állami tulajdon, az egész nép közkincse. 2. Az Állami Levéltári Fond egész anyagát a népnek és szocialista államának szolgálatába állították. 3. Az ország levéltárügyének irányítását a kormány végzi, központosítva, egységes szervezeti és módszertani központból, a Levéltárügyi Főigazgatóságból. Jelenleg tovább folytatják a levéltárügy fejlesztésére irányuló munkát. Ä szovjet és magyar levéltárügyi intézmények közötti tapasztalatcsere kibővülése, valamint az ülésszakon résztvevő államok levéltáraival való szoros kapcsolat a jövőben is elő fogja segíteni a szakmai kérdések minél jobb megoldását. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a szakmai nemzetközi kapcsolatok évről-évre erősödni fognak. (A szovjet levéltárügy jelenlegi helyzetét L. J. Jakovlev a Levéltárak Országos Központjában június 19-én tartott konzultáción ismertette. A szovjet levéltárosok legsürgősebb feladata az eddig titkosnak minősített, zárt forrásanyagnak a történészek rendelkezésére bocsátása.) — Emil Vojnovió előadta, hogy a második világháború után a jugoszláv levéltári fond kaotikus állapotban volt. A jugoszláv népi felszabadító nemzeti bizottság rendelete már a háború idején állami védelem alá helyezte a levéltári anyagot, a műemlékekkel együtt. Ma a levéltárügy, követve az államapparátusnak a társadalmi önigazgatás elvéből eredő decentralizációját, a kommuna-szövetségek keretében szerveződik újra. Az egyes levéltárak nagyobb önállóságot kapnak. Arhivist c. folyóiratuk a levéltártan elvi kérdéseivel, az Arhivki pregled c. szemle pedig a levéltárügyi szervezettel foglalkozik. Rendezési, leltározási munkájuk mellett egyre inkább kiveszik részüket a kiadványkészítésből is. Az ún. levéltáros hetek alkalmával széleskörű propagandát fejtenek ki a levéltári anyag jelentőségének megismertetése érdekében. A hozzászólások tanulságait az ülés végén Ember Győző főigazgató annak megállapításával foglalta össze, hogy bár a levéltárügy fejlődése minden egyes országban sajátos vonásokat mutat, a legtöbb probléma minden országban közösen jelentkezik. Eredményes munka csak egymás módszereinek megismerése alapján végezhető. Az ülésszák utolsó előadását Vörös Károly tudományos kutató, a Levéltárak Országos Központjának dolgozója tartotta ,,A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése" címmel. Rámutatott arra, hogy a szocialista ós kapitalista társadalom különböző célok érdekében, de egyformán nagy mértékben támaszkodik a levéltárakban felhalmozódott hatalmas iratanyagra. Munkájukban egyforma súllyal kap helyet a történetírás, általában a múltat rekonstruáló tudományok szolgálata és a gyakorlati élet követelményeinek kielégítése. A múlt rekonstruálásával foglalkozó tudo _
