Századok – 1956

KRÓNIKA - Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról (Ivámiyl Emma) 834

836 KRÓNIKA Alapelgondolásában érvényesül a levéltári szervezetnek a polgári társadalmakban ismeretlen centralizációja és gondoskodik az ország teljes iratanyagáról. Szervezeti téren legnagyobb horderejű intézkedés a Levéltárak Országos Központjának létrehozása volt. A jelenlegi levéltári hálózat szervezetileg biztosítja, hogy a szocialista tulajdonban levő majdnem teljes iratanyagot — ha az ügyvitelben nincs rá szükség — befogadja, s a magántulajdonban levő iratanyag felett felügyeletet gyakoroljon. A gazdasági szervek iratainak gyűjtése érdekében létrejött a Központi Gazdasági Levéltár. A nagy iratbeáramlás komoly raktározási problémákat okozott és okoz ma is. A Horthy-korszak passzív iratvédelmével szemben az aktív iratvédelemre való áttérés azt a feladatot rója a levéltárügyre, hogy az egyes hivatalok és gazdasági szervek irattáraira is kiterjessze felügyeletét. A felszabadulás utáni iratok elhelyezésére pedig előbb-utóbb új központi levéltár szervezésére lesz szükség. Az iratvédelem mellett a másik főfeladat a már levéltári őrizetben levő anyag számbavétele és hozzáférhetővé tétele. 1949-ig elkészültek az Országos Levéltár alapleltárai, amelyek 9 kötetben a bel- és külföldi kutatók rendelkezésére állnak. Kéziratban megvannak a területi és a r. kat. egyházi levéltárak alapleltárai is. Az Országos Levéltár feudális kori anyagában jelentős ismertető-leltározási munka folyik, komoly eredményekkel. A második ötéves terv főfeladata az lesz, hogy a levéltárakban minden fondról a raktározási egységekig lemenő leltár készüljön. Megkezdődött a munkásmozgalmi vonatkozású iratok feltárása a Párttörténeti Intézet részére. Forráskiadványok most már nemcsak az Országos Levéltárban, hanem — főleg népszerű kiadványok — a területi levéltárakban is készülnek. A népgazdaságot a levéltárak eddig tervrajzok átadásával támogatták. Népművelési célokra számos kiállítást rendeztek ós állandóan ellátták a sajtót dokumentanyaggal. Sok a megoldandó feladat a levéltárelmólet és a levéltártudomány területén. Az 1951 óta rendszeresen megjelenő Levéltári Híradó és az 1954-ben nyolcévi szünet után feléledt Levéltári Közlemények törekvése az, hogy ebben az irányban is eredményeket érjen el. A levéltárosképzés 1949 óta az egyetemi oktatás keretében folyt. Mivel ez a szakok számának csökkentése miatt megszűnt, jelen óv őszétől kezdve egyetemet végzettek részére kétéves levéltári gyakorlat formájában fog folytatódni. Az előadás után a külföldi vendégek teljes számban felszólaltak, ismertetve saját országuk levóltárügyének alapvető problémáit. Charles Braibant elismeréssel emlékezett meg az előző napon megtekintett Országos Levéltárról és a levéltár jubileumi kiállításáról .Hangsúlyozta, hogy ötven éve küzd a nemzetközi megértésért és a békéért. A nemzetközi levéltáros együttműködés lassan bontakozott ki. A régi Népszövetség „nemzetközi értelmiségi együttműködés" nevű mozgalma kiadta ugyan az európai levéltárak ismertetőjét, de a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának megszervezése érdekében semmit sem tett. Ezt 1948-ban az Unesco, az ENSZ kulturális, tudományos és nevelési szervezete hozta létre, francia kezdeményezésre. A Tanács eddig két nemzetközi kongresszust tartott (Párizs, 1950 ; Hága, 1953). Folyóirata a Párizsban megjelenő Archívum. Ugyanitt nemzetközi dokumentációs központ is működik, ahova valamennyi levéltár beküldi kiadványait, leltárait, jegyzékeit. A kongresszusok közötti szünetekben szűkebb körű, ún. kerekasztal konferenciákat tartanak a különböző államok levél tárvezetőinek részvételével. A Párizsban működő nemzetközi levéltáros tanfolyamra minden ország küldhet levéltárosokat szakmai továbbképzés céljából. Ezután ismertette a francia levéltárügy helyzetét. Elmondotta, hogy nemcsak az Archives Nationales igazgatója, hanem felügyeleti hatóságot gyakorol valamennyi franciaországi, tengerentúli levéltár (köztük községi levéltárak) felett is ; összesen kb. 40 000 levéltár tartozik hatáskörébe. Bámulattal adózik a magyar levéltári szervezetet szabályozó 1950. évi törvényerejű rendeletnek. Franciaországban is törekszenek a központi igazgatás fejlesztésére. Fontos munkának tartják a leltározást, továbbá a gazdasági levéltárak megszervezését. A nagyüzemek és családok levéltárairól mikrofilmeket készítenek. A múlt század ipari forradalma során keletkezett üzemek, bankok iratainak lényeges része mikrofilmen megtalálható az Archives Nationales-ban. Gondot okoz a jelenlegi irattermelésnek, a jövendő történeti forrásanyagának biztosítása. Egyes minisztériumokban már megkezdték működésüket azok a levéltári kiküldöttek, akik a történetileg fontos iratokat különválasztják. A levéltárak közigazgatási, gazdasági és szociális kérdésekkel kapcsolatban dokumentációs bulletineket készítenek, továbbá jelentősen támogatják az oktatásügy munkáját. — Véli Dedi beszámolt Albánia általános fejlődéséről. Nagy gondot fordítanak a kultúra ós tudomány fejlesztésére is, amit régen az uralkodó klikk szándékosan elhanyagolt. Többek között ezért nem volt Albániának levéltára sem. Az albán országos levéltárat egy 1951-i minisztertanácsi rendelet hozta létre. 1955-ben keletkezett az Albán Népköztársaság Központi Levéltára és a Központi Történelmi Levéltár. A levéltárak már eddig is sok-