Századok – 1956

SZEMLE - Garas Klára: Magyarországi barokk festészet (Ism. Vörös Károly) 809

SZEMLIi 809 sértési per várt. Ma viszont ezekben a lázadókban avagy jakobinusokban a társadalmi haladás szószólóit látjuk. A következőkben ezért teljes joggal, minden korlátozás nélkül beszélünk német jakobinusokról, német jakobinus irodalomról és publicisztikáról. A német jakobinusok, bár egészen más értelemben, mint ahogy ez Franciaországban történt, egy területen, a publicisztikában mutattak rá, hogyan kell a feudális reakcióval politikailag szembeszállni. Ebben feledhetetlenül nagyot alkottak" (18. 1.). Voegt bevezetésének ez a néhány kiemelt sora a lényegre világít rá. A szerző fáradságos kutatással szedte össze az 1790-es évek német polgári demokratáinak a cenzúra megkerülésével kinyomatott és csak titokban terjesztett röpiratait, szépirodalmi és politikai megnyilvánulásait — amelyeket mindeddig az irodalomtörténet sem tartott számon. Tanulmányában marxista szemléleten alapuló részletes áttekintést nyújt erről az irodalomról és annak legfőbb művelőiről, elsősorban Rebmann Andreas Georg Friedrichről. Taglalja a német jakobinusok eszméit és céljait, ismerteti felfogásukat a polgári átalakulás politikai és gazdasági kérdéseiről, a nemzeti egységről, jellemzi patriotizmusukat, a koalíciós háborúkat merészen megbélyegző béketörekvéseiket és elénk villantja ennek a publicisztikának irodalmi értékeit. Tanulmánya végső kicsengése, hogy bár a német jakobinusok, a polgári átalakulás eme radikális képviselői, nem jutottak el a tettekig, ők voltak a német demokratikus átalakulás első következetes hirdetői, akik akkor 4s hívek maradtak a polgári köztársaság eszményéhez, amikor a francia nagypolgárság már a monarchiát készítette elő. Voegt eredményei számos ponton meglepő azonosságot mutatnak a magyar jakobinusokra vonatkozó ismereteinkkel. De lényeges különbség, hogy míg Németországban a polgári jakobinusok egymástól távol ós elszigetelten csak a publicisztika területén fejtették ki működésüket, nálunk a nagyobbrészt nemesi értelmiségiek köréből kikerülő radikálisok eljutottak a politikai szervezkedésig. Ennek oka nyilván elsősorban az eltérő politikai viszonyokban van : az államhatárokkal százfelé szabdalt birodalomban az azonos célra törekvők nem találhatták meg ilyen rövid idő alatt egymás kezét. Sajnálatos, hogy Voegt ennek nem szentel figyelmet s a publicisztikában megmutatkozó jelenségeket a helyi társadalmi és politikai adottságok teljes elmellőzésével csak szellemi jelenségekként regisztrálja. Tanulmányából így, irodalmi adatbősége mellett sem ismerhetjük meg a német jakobinizmus igazi arcát, ahogy ennek a publicisztikában megmutatkozó mozgalomnak politikai ós társadalmi eredményeit sem tudjuk értékelni. A kötet második részében Voegt szemelvényesen közli a német jakobinus publicisztika jellemzőbb megnyilatkozásait, köztük olyanokat, amelyeket főleg kéziratos másolatokból Magyarországon is ismertek (igy pl. a Gesang der Neufranken für Gesetz und König c. költemény Hajnóczy elkobzott iratai közt is megtalálható). A kötetet az idevágó marxista klasszikusok, az egykorú és későbbi irodalom bibliográfiája, majd személyi és tárgyi mutatók zárják le. BENDA KÁLMÁN GARAS KLÁLTA: MAGYARORSZÁGI BAROKK FESTÉSZET I. MAGYARORSZÁGI FESTÉSZET A XVII. SZÁZADBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 195:). 211« I., Ы1 t.) II. MAGYARORSZÁGI FESTÉSZET A XVIII. SZÁZADBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1955. 37« 1., XVI + CXX t.) Garas Klárának a magyarországi barokk festészetet tárgyaló kétkötetes munkája mind szorosabban vett-témájánál, mind az ezzel kapcsolatos elvi kérdéseknél fogva művészettörténetünknek igen figyelemreméltó alkotása. Azzá teszi az a körülmény is, hogy a felszabadulás óta eltelt időben a barokk, mint művészettörténeti stílus némileg kiszorult az érdeklődésből. Az a tény, hogy a barokk stílus Magyarországon erősen egyházias tartalommal és a gyarmatosító Habsburg-hatalomhoz kötve jelent meg, elhanyagolható, csak másodrangú témává tette. Garas Klára vállalta ezt a hálátlannak látszó témát, megkísérelvén a hazai barokk mégiscsak jelentős, minden előző stílusénál nagyobb számban fennmaradt festészeti emlékanyagát elhelyezni a magyar művészettörténet egészében. Garas problémafelvetésének az ad a történettudomány számára is hasznosítható elvi jelentőséget, hogy a barokkot éppen legsokoldalúbban vizsgálható vonatkozá-