Századok – 1956

SZEMLE - Šolle; Zdeněk: Dělnické hnutí v českýeh zemích koncem minulého století (1887—1897) — (Ism. Diószegi István) 803

804 SZEMLE tagja, amely létrehozta a párt központi szerveit, meghatározta a párt szervezeti felépítését, tehát lényegében lerakta a párt szervezeti alapjait, egyben a szeparatizmus számára is előkészítette a talajt. Ebből következett azután, hogy a III. ausztriai pártkongresszuson a cseh SzDP küldötte már csak mint vendég jelent meg, és egy évvel később a cseh pártkongresszuson a területi szervek (Landesorganisation) helyett már nemzeti szervek (Nationalorganisation) létrehozását határozzák el. Solle miközben különös gondot fordít a cseh szeparatista megnyilatkozások elemzésére, a III. ausztriai pártkongresszus anyaga alapján átfogó képet ad az egész osztrák szociáldemokrata párt szervezeti problémáiról. Solle műve nagy terjedelemben foglalkozik az osztrák szociáldemokrata párt taktikájának kérdéseivel. A könyv egyik igen értékes fejezetében a szerző Engels nézetei alapján az osztrák SzDP feladatait és taktikáját elemzi. Ausztriában az imperializmus kifejlődésével annyira kiéleződtek a belső ellentétek, hogy lehetőség nyílott a nemzeti szabadságharc és a proletárforradalom egységfrontjának létrehozására. Engels a század végén az osztrák proletariátustól várta a nemzetközi munkásmozgalom fellendítését, Ausztriát olyan államnak tekintette, amely belső ellentmondásaiból következően lökést adhat az európai munkásmozgalomnak. „Ezt az az ország adhatja meg — írja egyik Adlerhez küldött levelében —, amelyben a régi feudális bürokratikus rendőri formák a többé-kevésbé korszerű burzsoá intézményekkel együtt olyan jelentékeny túlsúllyal rendelkeznék, amelyek a viszonyokat elviselhetetlen komplikációkkal terhelik meg. Önök ilyen előnyös helyzetben vannak és ami még szerencsésebb, az önök munkásmozgalma elegendő szélességet és erőt ért el, hogy itt döntő szerepet játsszon, és ón remélem, hogy Németországnak, Franciaországnak, Olaszországnak megadja azt a lökést, amely szükséges ahhoz, hogy az állandó reakciós elnyomás helyébe életre hozzunk néhány burzsoá reformot, amelyek szabadságot biztosítanak a tömegek mozgalmai számára . . . így tireátok jelenleg nagyon nagyjelentőségű történelmi küldetés hárul. Ti kell alkossátok az európai proletariátus élcsapatát, nektek kell megnyitni az általános támadást ..." (I.m. 137-138.1- Marx—Engels, Szocs. t. XXIX. sztr. 319 —320). Engels világosan rámutatott, hogy olyan feudális maradványokkal terhelt országban, mint Ausztria, ahol már bizonyos alkotmányos lehetőségek is vannak, a proletárforradalmat a burzsoá demokratikus reformok kiharcolásával kell előkészíteni. Engels különösen nagy jelentőséget tulajdonított az általános titkos választójogért vívott harcnak. Solle könyvéből kiderül, hogy az osztrák szociáldemokraták nem értették meg Engels útmutatását és a választójogi harc náluk kezdettől magáért a reformért való harcra zsugorodott össze. Ezt bizonyítja többek között az az eset, amikor a szociáldemokraták Kielmannsegg ideiglenes kormánya idején, midőn a burzsoázia a munkásosztály erősödő harca miatt már-már elveszítette fejét, ahelyett, hogy a harcot fokozták volna, azt az állandó, törvényes kormány megalakulásáig felfüggesztették. Solle bőven foglalkozik a burzsoá befolyás kérdésével és annak különösen a nemzeti kérdésben való megnyilatkozásával. A cseh burzsoázia kezdettől kísérletezett azzal, hogy a munkásmozgalmat befolyása alá vonja és a németek elleni konkurreneiaharcban tömegbázisául használja fel. A munkásmozgalom először sikerrel visszavetette ezeket a próbálkozásokat. A cseh burzsoázia, amely jól megtalálta számításait a Monarchia kiterjedt belső piacán, soha nem lépett fel az önálló cseh állam megteremtésének igényével. A 90-es évek közepén az eddig radikális ifjúcsehek is a Monarchia fenntartásának szükségességót kezdik hangoztatni. Az ifjúcsehek átállása a kiábrándult kispolgári tömegeket a munkásmozgalom felé fordítja. A munkásosztálynak lehetősége nyílott arra, hogy a nemzeti mozgalom vezetőjévé váljék ós az elnyomott népek felszabadító harcait a proletárforradalom számára gyümölcsöztesse. Ehhez az kellett, hogy a munkásosztály kielégítő programot adjon a nemzeti kérdésekben, hogy zászlójára írja a nemzetek önrendelkezési jogának követelését. Solle a kötetben részletesen bemutatja, hogy az osztrák szociáldemokrácia a burzsoázia befolyása következtében, Ausztria integritását szem előtt tartva, elveti a nemzetek önrendelkezési jogát és néhány évvel később a kulturális nemzeti autonómia programját dolgozza ki. A nemzeti mozgalom erőinek ki nem használásáért elsősorban az osztrák szociáldemokrácia felelős. Solle művében elsősorban a kérdés másik oldalát, az elnyomott nemzet munkásosztályának állásfoglalását mutatja be. A kérdés bonyolultabb, mint amilyennek látszik ; a cseh szociáldemokrácia politikája a nemzeti kérdésben az osztrákok nagyhatalmi sovinizmusával szemben nem a helyi nacionalizmus, hanem a nemzeti nihilizmus. A cseh szociáldemokrácia a nemzeti harcot tisztára a burzsoák közötti harcnak fogja fel, minden nemzeti követelést ignorál és következésképpen ő sem állítja fel a nemzetek önrendelkezési jogának követelését. Ez a nemzeti nihilizmus különösen élesen megmutatkozott Badeni nyelvrendelete megjelenésekor, amikor a cseh szociáldemokraták a német nacionalista burzsoázia szövetségében