Századok – 1956
SZEMLE - Gyakov; V. N.—Nyikol&zkij; N. M.: Az ókori világ története (Ism. Bellér Béla) 799
802 SZEMLE Catilinát pedig egyenesen forradalmárrá avatják (539., 543. 1.). Modernizálják Spartacus felkelését is, amikor — a forrásokkal ellentétben — olyanfokú tudatosságot, forradalmi célkitűzést és programot tulajdonítanak neki, amilyennel az nem rendelkezett. (Pl. hogy Spartacus célja a rabszolgatartó Róma megdöntése lett volna, nem pedig arabszolgák hazavezetése, 536. 1. stb.). Viszont annál sikerültebb annak a folyamatnak ábrázolása, hogy mint apadtak el Caesar ós Octavianus idején a demokratikus mozgalom forrásai, s mint lett a Caesar-féle ..légiók diktatúrájából" Augustus alatt konzervatív katonai rabszolgatartó diktatúra (568 — 572. 1.). A caesarizmus és principatus bravúros jellemzése után méltán lehetünk elégedetlenek részben a hellenisztikus (600. 1.), főképpen azonban az újtípusú abszolút monarchia (607., 611., 613., 616 — 617. 1.) tartalmatlan, szétfolyó jellemzésével. A római rész sem tudta elég jól megoldani az ideológiai és kulturális kérdések tárgyalását. A szerzők erősen alábecsülik az augustusi „aranykor" irodalmát, művészetét (különösen Vergiliust, Horatiust, Liviust,5 de a képzőművészetet, pl. a szobrászatot is, 572., 586 — 587., 589. I.6). Nem oldják meg kifogástalanul a kereszténység keletkezésének világnézetileg olyan fontos kérdését sem. Itt a főhibát azzal követték el, hogy közös nevezőre hozták a zsidó és keresztény Messiás-hitet, elfeledkezvén arról, hogy a zsidó Messiás-hit a rómaellenes népi felszabadító mozgalom vallási formája volt, míg a kereszténység Messiása elvont s a lelki-erkölcsi szférába átvetített Messiás. Azt is figyelmen kívül hagyja a kereszténység keletkezéséről szóló fejezet, hogy a kereszténység nem Júdeában keletkezett, mint a keresztény hagyomány állítja, hanem — mint már Bruno Bauer tisztázta — a diaszpóra-zsidóság körében, hellenisztikus-paulista alapon. Éppen ezért a könyvnél későbbi időpontra, a II. század második felére kell tennünk az evangéliumok keletkezését (635. 1.) — megjegyezvén a Lukács-evangéliumról, hogy az kevésbé megalkuvó, mint a többi. Pál apostolt sem tekinthetjük több joggal történeti személynek (636.1.), mint Krisztust (636.1.). A neki tulajdonított leveleket minden valószínűség szerint Markión írta 140 körül.' Néhány szót kell szólnunk a könyv magyar kiadásáról is. A fordítás, Borzsák István munkája, általában gondos, kiforrott munka. Szerencsésen párosítja a stílus hajlékonyságát, kifejezőerejét, magyarosságát a történeti mondanivaló precizitásával. Csupán kevés helyen nehézkes, magyartalan s mindössze néhány helyen nem egészen érthető a fordítás'(4., 189., 269., 274., 324., 328., 336., 456., 533., 656., 682. 1.). Sajnos, annál több a szövegben a nyomda-hiba (29.1.). A lektorok: Dobrovits Aladár, Hahn István, Szilágyi János György és főként a szerkesztő : Harmatta János szintén kiváló munkát végeztek a magyar kiadás gondozásával. Igen használható időrendi táblázatok, praktikus, a magyar nyelvű eredeti és fordított ókor-történeti munkákat is tartalmazó bibliográfia, a névanyag tuilományos átírását magyarázó útmutató, néhány szövegközti térkép és vázlat s 7 db színes térképet tartalmazó kitűnő térképmelléklet egészíti ki a könyvet. A szövegközti térkép- és egyéb vázlatok számát azonban hasznos lett volna még növelni. Célszerű lett volna ezenkívül név- és tárgymutatóval is ellátni a könyvet. Csak helyeselni lehet, hogy a fordító és a szerkesztő igyekezett munkájában értékesíteni a rendkívül alapos és mélyreható szovjet kritikai útmutatásokat,8 valamint a legújabb tudományos eredményeket is. Ez azonban nem sikerült, nem is sikerülhetett teljes mértékben. Helyesebb lett volna az egész szovjet recenziót lefordítani és.mellókelni a könyvhöz. így el lehetett volna kerülni azt, hogy a túlnyomóan helyes ismeretek közé jónéhány helytelen értékelés, téves adat keveredjék. Emellett a szerkesztőnek meg kellett volna magyaráznia néhány, a hallgatók előtt feltehetőleg ismeretlen t-rminust (pl. : thiasos, 357. 1.). A Gyakov —Nyikolszkij könyvet hibái ellenére is hasznos volt lefordítani és egyetemi hallgatóink, művelt közönségünk kezébe adni. A mű — kellő kritikával olvasva — bizonyára emelni fogja ókortudományunk és ókortanításunk színvonalát, s első szegletkövévé váhk egyetemes történeti műveltségünknek. BELLÉR BÉLA. К L. : Tronszlcij, i. m. 382—418., 435—438. közti lapok. 0 MasTffin: Augustus principatusa. Bpest, Tankönyvkiadó, 1953. 451—488. 1. ' Minderre vonatkozólag 1.: R. J. Vipper : Róma és a korai kereszténység. Bpest, Művelt Nép. 1956. Lang Dezső: Legenda és történet. Bpest, Művelt Nép. 1955. " L. : A. Ja. lirjuszov, G. A. Melikimili, G. F. Iljin és Sz. I. Koealjov recenzióját (Vjesztnyik drevnyej isztorii 1953. II. 80—101. 1.).
