Századok – 1956
SZEMLE - A magyar munkásmozgalom a 20. század első éveiben és az 1905—7-es forradalmi válság idején (Ism. Diószegi István) 783
788 SZEMLE akarta kialakítani. „Hogy ezen a közös tulajdonon azután hogyan kell gazdálkodni egyénileg, vagy szövetkezetekben, kis vagy nagybérletek formájában, ez már más kérdés, amelyet a helyi viszonyok, a technikai fejlettség, a világpiaci viszonyok, a mezőgazdasági lakosság intellektuális haladottsága figyelembevételével kell eldönteni."1 2 Szabó Ervin programjának vannak hiányosságai — a köztulajdonbavótelnél pl. fel sem vetette, hogy tulajdonképpen milyen állam legyen az, amely a kisajátítást elvégzi —, de ha a paraszti programokat nézzük, amelyek akkor szintén csupán a föld államosítását és bérletekben való kiosztását követelték (Várkonyi, Áchim), akkor el kell ismernünk, hogy Szabó Ervin alapjában helyesen fejezte ki a parasztság követeléseit, ós fő vonalaiban helyes és elfogadható agrárprogramot adott. Mindezek bemutatását, azt hiszem, joggal kérhetjük számon a Válogatott Dokumentumoktól és a korszakkal foglalkozó egyéb írásoktól. Szabó Ervin szerepót a szervezeti szabályzat módosításával kapcsolatban érinti a kötet s közöl is részleteket Szabó tervezetéből. Helyesnek tartottuk volna azonban Szabó Ervinnek egy, a Vüágosságban 1906-ban megjelent cikkének közlését is, ahol a pártélet demokratizmusa szükségességének napjainkban is érvényes megfogalmazását adja. Hiába keresünk olyan dokumentumot is, amely Szabó Ervinnek a párt vezetőinek elhibázott választójogi taktikája ellen folytatott harcát mutatná 1905 — 6-ban. Pedig hogy ő már 1905 őszén szembefordult a választójogi taktikával, kiderül Jászinak egy leveléből : „ . . . A politika tekintetében egyre jobban közeledem Ervin álláspontjához. Semmi parlamenti taktika, vagy összeműködós. Meg kell maradni forradalmi pártnak . . ."13 A kötetből nem derül ki az sem, hogy Mérő Gyula ellenzéki küzdelme mögött tulajdonképpen Szabó Ervin állott. Szabó már 1905-ben „derék szocialistának" nevezi Mérő Gyulát.1 4 Úgy gondoljuk, hogy időszerű lenne Szabó Ervin egész tevékenységét, kimagasló alakját teljes valóságában bemutatni. A dokumentumsorozat korábbi kötetei ós a jelen kötet is gondot fordítottak a munkásmozgalom mellett a paraszti harcok bemutatására is. Ezek az anyagok együttesen hű tükrei voltak a két dolgozó osztály közös harcának. Ilyen előzmények után teljesen érthetetlen előttünk, hogy a kötet szerkesztői miért hagyták ki a paraszti követeléseket legvilágosabban megfogalmazó békéscsabai Áchim-párt dokumentumait. Talán itt is az a szociáldemokrata szemlélet kísért, amely a földdel rendelkező parasztság mozgalmait kirekeszti a munkásosztály szövetségéből? Az olvasónak könnyen ilyen gyanúja támad. Pedig ezek az anyagok az egész magyar parasztság politikai fejlődésére, osztálytudatának erősödésére, követelésének tizstázására világítottak volna rá. Vajon nem lett volna-e helyes néhány dokumentummal bemutatni azt a gyökeres fordulatot, amely ekkor kezdődött el a magyar parasztságban, ti. a függetlenségi párttól való elszakadást? „Kisgazdák ! Munkások ! — írja a Paraszt Újság 1906-ban. — Az urak pártja úgy itt e városban, mint szerte az országban nagy hangon kürtöli, hogy új korszak előtt állunk. Uralomrajutott íme azon elem — amely látszólagosan legalább — a ti érdekeitekért is »harcolt« eddigelé, uralomra jutott az 1849 álcájával takaródzó mágnáshad : de most, amikor módjában volna tenni is valamit a ti érdeketekben, most, amikor — ha akarná — törvényt csinálhatna azokból a népjogokból, melyeket még a közelmúltban is hirdetett : most felrúg minden kisgazdát illető követelést és oda igyekszik hatni, hogy ti — kisgazdák ós munkások — rabszolgákká legyetek."1 5 Hogy nem kapott helyet a századeleji magyar parasztság földosztó törekvéseit oly világosan kifejező dokumentum, mint Áchim András parlamentben elhangzott felszólalása? Nem tudjuk megállni, hogy legalább néhány részletet ide ne iktassunk ebből a nevezetes dokumentumból : ,, . . . minden népképviselőnek kötelessége arra törekedni, hogy megváltsa Magyarország egész népét a nagybirtokok, latifundiumok és a papi holtkézbirtok néppusztító átkától". ,, . . . utasítsa a ház a földmüvelés ügyi minisztert, hogy kezdje meg haladéktalanul az előmunkálatokat a hitbizományok és papi birtokok állami megváltásának kérdésében, hogy ezen birtokok az állam tulajdonába kerüljenek : az állam olcsó haszonbér mellett apró parcellákba bocsássa ezen földeket a földre, illetőleg kenyérre szoruló szegény nép használatára . . ."1 6 S ha ehhez hozzátesszük, hogy Lenin annakidején mennyire megfigyelte és számításba vette az eszer képviselőknek a dumában elhangzott javaslatait,17 és ha tudjuk, hogy a szovjet párttörténószek milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a pa» Uo. ls .Tászi Oszkár Somló Bódoghoz 1905. nov. 16. OSzK Kézirattár, Levelestár. 11 Szabó Ervin Somló Bódoghoz 1905. okt. 14. OSzK Kézirattár, Levelestár. " Paraszt Újság, 1906. jún. 10. " Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. TI. Bpest, 1906. 196. 1. 17 Lásd pl. ,,A szociáldemokrata párt agrárprogrammja" című cikkből „A parasztság agrárprogrammja" c. Icjezetet. Lenin: Az agrárkérdésről I. Bpest, 1950. 486—491. 1.
