Századok – 1956
SZEMLE - A magyar munkásmozgalom a 20. század első éveiben és az 1905—7-es forradalmi válság idején (Ism. Diószegi István) 783
786 SZEMLE német példából adódott és a harci módszerek is a sajtó tanúsága szerint gyakran a nyugati munkásmozgalomból származtak. Ennek bemutatásával kötetünk azonban adós maradt. Ugyanígy nem mutatja azt a hatást, amelyet az osztrák általános választójog kivívása 1905 őszén gyakorolt a munkásmozgalomra, holott a sajtó ezzel bőven foglalkozott és a Népszava pl. ezt írja „a mi küzdelmünkben is nagyfontosságú az osztrák elvtársak győzelme. Ha van még a magyar munkások között, aki nem teljes szívvel és lelkesedéssel küzd sorainkban, aki elcsügged az elénk tornyosuló akadályok láttára s azt hiszi, hogy amiért mi küzdünk az megvalósíthatatlan, merítsen erőt kitartást és lelkesedóst az osztrák eseményekből. . ."3 Nem olvashatunk arról sem, hogy az orosz forradalom eseményei gyakran nyugati átszűrósen keresztül jutottak el hozzánk és a magyar szociáldemokraták adott állásfoglalását a nyugati pártok állásfoglalása döntötte el. A kötet hoz anyagot pl. arról, hogy a magyar SzDP helytelenül mutatta be az orosz párton belüli eltéréseket, de a megértést elősegítené, ha megtudnánk azt, hogy ebben a párt csak a nyugatiak állásfoglalását visszhangozta, amint ezt a nemzetközi elméleti fórumnak számító Die Neue Zeit számos cikke tanúsítja*4 így az 1905 őszi események érthetőbbek lennének, ha tudnánk, hogy az SzDP többek között azért tekintette az orosz forradalom győzelmének a cári manifesztumot, mert előtte az osztrák SzDP kongresszusa ugyanezt tette, és ebből hasonlóképp a választójoggal kapcsolatos következtetéseket vont le. „A kongresszus kijelenti, hogy az orosz forradalom dicső győzelme után az ausztriai proletariátus, beszéljen bármely nyelven, minden eréllyel követeli az általános egyenlő és egyenes választói jogot"5 — mondja az osztrák SzDP 1905-ös kongresszusának határozata. Adós marad a kötet annak bemutatásával is, hogyan rendeződtek a magyar SzDP sorai a nyugati hatások szerint, hogyan reagáltak nálunk a nyugati munkásmozgalmon belül a század elején felmerülő és kiélesedő harcokra. Ez persze nehezen oldható meg egy dokumentumkötet keretében és hosszas elemző munkát követe], de azt azért el lehet várni, hogy dokumentumkötet is adjon ilyen jellegű anyagokat. A magyar szociáldemokrata párt ugyanis élénken reagált ezekre az eseményekre. A német SzDP 1903-as drezdai kongresszusa, ahol a revizionizmus harca a marxizmus ellen megindult, nagy visszhangot keltett nálunk is. Jellemző, hogy a párt sajtója az éles elvi vitákról így nyilatkozik : „Egy olyan párt, mint a német párt, az apróbb kérdésekben bizonyára nem lehet el véleménykülönbség nélkül. Hogy azonban e véleménykülönbségek még csak nem is érintik a párt erejét, az kitűnt újra a kongresszuson."6 Itt csak néhány példát soroltunk fel anélkül, hogy magát a kérdést meg akartuk volna oldani. De ez a néhány példa is mutatja, hogy bőven van területe a nemzetközi munkásmozgalomnak a magyarországira gyakorolt hatása kutatásának. Ezt a munkát sürgősen el kell végeznünk, mert enélkül a magyar munkásmozgalomról rajzolt képünk ferde, torz, fogyatékos marad. Nem tekinthetjük továbbá kielégítőnek azt a képet, amelyet a dokumentumok alapján a magyarországi szociáldemokrata párt elméleti nézeteiről kapunk. El kell persze ismernünk, hogy a szerkesztők itt is értékes munkát végeztek és sok, eddig nem látott szempontra irányították rá a figyelmet. De nyilvánvalóan nem vezethet eredményre az a nézet, amely szerint a szociáldemokrata párt elmélet nélkül botorkáló politikáját csupán a napi szükségletek szerint kialakító párt volt. Az ilyen nézet eleve korlátozza a kutatás területeit, sematizmust eredményez és megakadályozza azt, hogy a problémát egész bonyolultságában vessék fel. Az SzDP-nek megvoltak a maga nézetei a századforduló Magyarországáról, jóllehet ezek a nézetek alapjában véve hibásak voltak, de mindenesetre elvi alapjául szolgáltak a gyakorlati politikának. A párt a polgári radikálisoktól kölcsönvett szemlélet alapján a maga módján nézte az országot és azt alapjában feudálisnak tartotta. „A feudális Magyarország" elméletéből logikusan következett az általános választói jog, mint fő politikai követelés középpontba állítása. A kötetnek véleményünk szerint feladata lett volna az SzDP ilyen nézeteinek sokoldalú bemutatása, s ezzel a szociáldemokrata választójogi politika egész elméleti alapjának feltárása. így feltótlenül helyesnek tartottuk volna Szabó Ervin „Engels a magyar forradalomról" szóló cikkéhez írt bevezetésének közlését.7 Ez a cikk valóságos összefoglalója a szociáldemokraták Magyarországról, a magyar társadalmi fejlődésről vallott nézeteinek és ismeretes rendkívüli hatása az 1918 előtti, de még az 1918 utáni munkásmozgalomra is. Ugyancsak helyesnek tartottuk volna a „Die politische Lage in Ungarn" с. cikk közlését a Népszava. 1905. nov. 17. ' Lásd pl. Kautsky cikkét „Die Differenzen unter den russischen Sozialisten". Die Neue Zeit, 1904—5. II. 68—79. 1. 5 Népszava, 1905. nov. 2. • Népszava, 1903. szept. 26. ' Marx—Engels Válogatott I. Bpest, 1905. 101—110. I.
