Századok – 1956

SZEMLE - A magyar munkásmozgalom a 20. század első éveiben és az 1905—7-es forradalmi válság idején (Ism. Diószegi István) 783

784 SZEMLE Az előttünk fekvő 3. kötet a századelej i magyar munkásmozgalomról ad képet. A kilencszázas évek Magyarországon is a kibontakozó imperializmus évei. A dualista rendszer válságának talaján egyszerre merülnek fel a magyar társadalom összes megoldatlan vagy felemásan megoldott problémái : az agrárkérdés, a nemzetiségi kérdés és a nemzeti függetlenség kérdése, és ezek az égető, fájó problémák az orosz események hatására is forradalmi válsággá érlelődnek. Ennek a robbanóanyagnak a gyorsuló felhalmozódását, a forradalmi válság kirobbanását, a munkás- és paraszttömegek harcait, a szociáldemokrata párt árulását mutatja be a Válogatott Dokumentumok 3. kötete. A kötet első része a lapterjedelemnek mintegy részén a forradalmi válságnak a századeleji gazdasági válság talaján végbemenő fellendüléséről ad számot. Milyen dokumentumokat kapunk erről az időszakról? Terjedelemben is talán legtöbbet foglal el a munkás- és parasztsztrájkok ismertetése. Olyan eseményekről olvashatunk itt, hogy csak a legfontosabbakat említsük, mint a Ganz és az Állami Gépgyár munkásainak sztrájkharca 1900-ból, a resicai bányászoké 1901-ből, ugyanebből a két évből a munkanélküliek mozgalma. A következő évből a Győri Vagon, 1903-ból a Hofherr-gyáriak, az annavölgyi bányászok bérmozgalmát, a pécsi általános sztrájk anyagát kapjuk kézhez. 1904-ből olyan nagy megmozdulásokról olvashatunk, mint a vasutasok sztrájkja, a debreceni, aradi általános sztrájk, az ólesdi zendülés stb. Nagyjából hasonló terjedelemben közlik a szociáldemokrata párt ós a szakszervezetek kongresszusainak dokumentumait, elsősorban a kongresszusi jegyzőkönyveket. A szerkesztők itt helyesen azt az eljárást követték, hogy a kevésbé lényeges és ismétlődő anyagot petittel regesztában adják, így a terjengősséget ós az ismétléseket elkerülik. Ez a négy esztendő mind a párt, mind a szakszervezeti élet szempontjából igen fontos időszak volt, ekkor vált tömegszervezetté a szakszervezet. Ezzel kapcsolatban a szakszervezeti mozgalom egésze számára alapvető második, valamint harmadik szakszervezeti kongresszus anyagát olvashatjuk. A kötet az ebben az időben tartott négy szociáldemokrata pártkongresszus anyagát közli, jelentőségéhez méltó terjedelemben, 30 oldalon az 1903-as X. kongresszust, amely programot és szervezeti szabályzatot adott a pártnak. Ugyancsak kózhezkapjuk a Mezőfi-féle újjászervezett szociáldemokrata párt alakuló kongreszszusának anyagát. A kongresszusi anyagok mellett helyet kapnak a szociáldemokrata párttevékenység egyéb dokumentumai is. így olvashatunk az SzDP részvételéről az Internacionálé kongresszusain, a párt elméleti megnyilatkozásairól, reagálásáról az oroszországi eseményekre. Helyes, hogy az előző kötetnél nagyobb helyet kap az SzDP állásfoglalásának megmutatása a belpolitikai kérdésekben. Olyan anyagokat olvashatunk ezzel kapcsolatban, mint a párt álláspontja a hadsereg létszámemelésének kérdésében, állásfoglalását az 1903-as kormányválság idején stb. Ezek a dokumentumok jól érzékeltetik, hogy az SzDP már kinőtt az egyletesdi korából, és az ország dolgaiba beleszólni tudó felnőtt nagy párttá változott. Igen hasznosak azok a dokumentumok, amelyekből a nemzetiségi munkásmozgalom problémáit és az SzDP ezzel kapcsolatos állásfoglalását ismerjük meg. A kötet második része, amely a lapterjedelem mintegy kétharmadát foglalja el, az 1905 — 7-es forradalmi válság időszakával foglalkozik. Ennek a bonyolult, eseményekben gazdag időszaknak dokumentumokkal való helyes ábrázolása komoly erőpróba elé állította a kötet szerkesztőit. Bizonyos előzetes feldolgozásokra már támaszkodhattak, de az egész időszak anyagának összeválogatása és átszűróse azért a szerkesztőkre várt. A kiadvány ebben a vonatkozásban is maradandó értékekről tanúskodik. Az egyik jelentős eredmény, hogy az orosz forradalomnak a magyarországi munkásmozgalomra gyakorolt hatását az időszakon végig bemutatják. Helyesen nem elégszenek meg a sajtóvisszhang egyszerű regisztrálásával, hanem a tényleges hatást is kutatják. Dokumentumokat kapunk pl. az aratósztrájkokra gyakorolt közvetlen hatásról, megismerjük azt a hatást, amelyet az októberi általános sztrájk gyakorolt a választói tömegmozgalomra. Értékesek azok az adatok, amelyek az SzDP állásfoglalását mutatják be az orosz forradalommal kapcsolatban. Különösen érdekes és egészen újszerű, ahogy a magyar baloldalra gyakorolt hatást ábrázolják. Itt elsősorban Mérő Gyula és Dániel Arnold megnyilatkozásainak bemutatását tartjuk helyesnek. Elmondhatjuk, hogy a kötet sokban gazdagítja és teljesebbé teszi az orosz forradalom magyarországi hatásáról eddig meglevő ismereteinket. Hogyan mutatja be a kötet a forradalmi válságot? A kormányzati válsággal — helyesen — nem sokat foglalkozik, azt egy másik ilyen jellegű kiadvány számára hagyja meg. Viszont nagy terjedelemben mutatja be a forradalmi válság másik tényezőjét, a