Századok – 1956

SZEMLE - Schaefer; H.: Das Problem der griechischen Nationalität(Ism. Sarkady János) .... 770

770 SZEMLE tollából. Sok kérdés persze nyitva marad, s emellett az egyes problémáknak a szerző által adott megoldása sem látszik mindig kielégítőnek (pl. a mykónéi kor egysége, a dialektusok tagolódásának kérdése stb.). Ez azonban a kutatás mai állapotában egészen természetes. Sajnálatos viszont, hogy a tények feltárása szempontjából elsőrangú teljesítményt nyújtó szerző a végső, alapvető tényezők megállapításában és értékelésében elveszti iába alól a szilárd talajt. A történeti görögség teljesítményeit ugyanis nem lehet levezetni a mediterrán és indoeurópai összetevő eleve adottnak feltételezett tulajdonságaiból. Itt még a fajelmélet emléke is kisért, bár kétségtelen, hogy Sehaehermeyr újabb műveiben mindig igyekszik magát elhatárolni ettől. Örömmel regisztrálhatjuk viszont, hogy a gazdasági tényezők szerepének fokozott tekintetbevételére is komoly, ha nem is egészen sikeres törekvés mutatkozik ; ez a helyes irányú tendencia remélhetőleg egyre erősebben fog érvényesülni az érdemes szerző további műveiben. SARKADY JÁNOS H. SCHAEFER: DAS PROBLEM DER GRIECHISCHEN NATIONALITÄT (Rcl. VI. Suppl. 677—729. 1.) Schaefer tanulmánya történeti áttekintésben, elvi színvonalon is igyekszik megvilágítani a görög nemzetiség problémáját. A marxista történész számára magától értetődő, hogy a probléma ilyen felvetése, ill. megjelölése a nemzet fogalmának történetietlen szemléletét mutatja ; de maga Schaefer is tisztában van vele, hogy görög ,,nemzet"-ről nem beszélhetünk olyan értelemben, mint a modern, kapitalista Európa nemzeteiről. Bevezetésében, határozatlanul bár, de utal az antik világnak a maitól különböző jellegére, ós hangsúlyozza, hogy a görög nemzetiség kérdését csak munkahipotézisként használja a sok tekintetben eltérő görög viszonyok megértéséhez. Mégis — véleménye szerint — a nyelv, irodalom, vallás, politikai sors stb. közössége bizonyos értelemben egységgé formálta a görög népet, s ami nagyon lényeges : ennek az egységnek a tudata eleven hatóerőként működött a görög történelem nem egy fontos mozzanatában. Ami a korai (mykónéi) görögség szerepét illeti a görög egység kialakulásában, Schaefer tartózkodó álláspontra helyezkedik, közvetítve egyfelől Schchermeyr pozitív, másfelől Ehrenberg és Heuss negatív állásfoglalása közt. Nem tartja biztosan megállapíthatónak, milyen fokú volt a mykónéi görögség egysége ; de kétségtelen, hogy a mykénéi kultúra pusztulása után is öröklődött annak sok jelentős műveltségi vívmánya, s főleg egy mitológiai elképzelésekkel elválaszthatatlanul összefonódott emlékezés a múltra, amely hidat vert a korai görögség elsüllyedt világa és a későbbi korok között. A görög nép egységként való kialakulásának tulajdonképpeni kezdetét azonban a mykénéi kor végének nagy vándorlásai jelentik, amelyek a különböző görög törzsek összekeverésével, új kapcsolatok létrehozásával termékeny helyzetet teremtettek az egységgéalakulás megindulása számára. Ennek a helyzetnek az első eredményét jelzi a görög betűírás feltalálása és gyors elterjedése, amely a kialakuló görög kultúra egyik legelső és legjelentősebb vívmánya volt. A régi kötelékeket szótziláló és újakat létesítő vándorlások korának lezárulása után megkezdődött azoknak a tényezőknek a kibontakozása, amelyek fontos szerepet játszottak a görög „nemzet" egységének létrejöttében. Az egyes görög közösségekben a régi királyság hatalmát háttérbeszorította a kialakuló és a vezetést kezébe vevő nemesség, ameiy a közösség képviselőjeként saját köréből választott tisztviselőit állította a királyok mellé vagy helyébe. A nemesség uralma alatt álló társadalmi rend létrejötte a közös görög fejlődés egyik első lépése. Ezzel a folyamattal összefügg bizonyos közös „államközi" formák, mindenekelőtt kultikus szövetségek (amphiktyóniák) kialakulása. Emellett (részben ezeken a formákon keresztül) először Kisázsiában, majd az európai görögöknél is kezd kialakulni az azonos dialektust beszélő csoportokban a törzsi (dór, ión, aiol) összetartozás öntudata. Ez az öntudat hamarosan mitológiai kifejezést ós összefoglalást is kap a Dóros, Ión és Aiolos alakján keresztül Hellénre, a görögség mitikus ősére visszavezetett leszármazás mondájában. Ezekben a mítoszokban — egyelőre primitív formákban — megkezdődik a görögség közös történeti tudatának kialakulása is. A közös istenvilág és mitikus hagyományok a homérosi eposzokban kapták meg klasszikus alakjukat, amelyek egyben — az egész görögség közös vállalkozásának ábrázolásával — nagy ösztönzést adtak a görögség másoktól elkülönülő önérzete és történeti