Századok – 1956

SZEMLE - Ewig; E.: Das Fortleben römischer Institutionen ;n Gallien und Germanien (Ism. Mezey László) 764

764 SZEMLE Harmadiknak a továbbélés fogalmának tisztázását látja szükségesnek. A továbbélés, mint Calasso előadásából láthattuk, jellegzetesen német jogtörténeti kategória, melyet azonban a gráci professzor már csak lényeges fenntartásokkal tart érvényesíthetőnek. Nevezetesen a továbbélést semmiképpen sem tartja a római jog egészére alkalmazhatónak, és valahogyan úgy képzeli el, hogy a római jog egyes elemei váltakozva el-, majd ismét feltűnnek a koraközépkornak, a feudális Európa kialakulásának századaiban. Ennek következtében a továbbélés egyáltalában nem állhat ellentétben a receptio történelmi tényével. Ami azt jelenti, hogy a továbbélés csak parciálisan, sporadikusan fogadható el, és a birodalom egész területére általános érvénnyel bíró jelenségnek egyáltalában nem tekinthető. Az erre vonatkozó vizsgálatok köréből azonban szerinte ki kell zárni az olyan, mint mondja, önkényes jelenségeket, mint Cola di Rienzo XIV. századi kísérletét, a Lex de imperio Vespasiani felújítását, a római nép felségjogainak biztosítása érdekében. És bármennyire pesszimistának tartja Besta „persistenza"elméletét, igen szükségesnek látja, hogy az eddiginél behatóbb kutatás tárgyát képezze a birodalmi, provinciális és népi jog, valamint a korai egyházjog is. Mindezeket a kutatásokat még területileg is jobban kell differenciálni. Itáliát, a nyugat-gót ós meroving birodalom területeit, de ugyanúgy a kelet-római birodalmat, a szláv népek által lakott hajdani római jog-területeket, valamint Egyiptomot is -ilyen szempontból ismételten és részletesen vizsgálat alá kell vemii. A középkori jogi kultúra sok kérdésének tisztázódását csak ezektől a vizsgálatoktól lehet várni. MEZEY LÁSZLÓ E. EWIG : DAS FORTLEBEN RÖMISCHER INSTITUTIONEN IN GALLIEN UND GERMANIEN (Roi. VI. Suppl. 561—59«. 1.) Germania és Gallia viszonya a római jogi institutiókhoz csak úgy tárgyalható egységben, ha a politikai egységüket jelentő meroving birodalom történeti keretei között maradunk. Ewig e hajdani római provinciákkal kapcsolatban nem a római jog egészének továbbélő érvényéről, hanem csak egyes, a birodalmi jog által szabályozott tisztségek, hivatalok új politikai és — tegyük hozzá — társadalmi keretek közötti felbukkanásáról szól. Bár kétségtelen, hogy a meroving királyság megszervezésében a galliai és germániai, de főként az előbbi római vagy romanizált szenátor-nemesség elég tevékenyen részt vett, a meroving királyi udvar hivatalai között a római központi hivatalokból egyet sem találunk. Mint Ewig is megállapítja, a meroving udvar méltóságai az ógermán házi tisztségekből eredeteztethetők. Bizonyosan római eredetű a kancellária. A germán királyok kancelláriája azonban nem a császári hivatal mintájára alakult ki, hanem a helytartókét utánozta. A peres eljárás és ítélethozatali formula, a Placita sem a római bírósági jegyzőkönyvek, hanem zsinati akták hatását mutatja. Ezzel szemben az oklevél bizonyító erejéről kialakult felfogás germán eredetű. A Gorroboratio mindenesetre ekkor alakul ki, római oklevelekben nyoma sincs. Ewig azonban — úgy látszik — nem a meroving központi hivatalok és méltóságok rómaiságában látja a voltaképpeni problémát, hanem a római provinciális tisztségek átvételében és átformálásában. Ilyen vonatkozásban elsőnek az egyik legfontosabb későrómai állami hivatal, helyesebben tisztségviselő, a comes civitatis jön számításba. A római cornes (a civitas, vagyis erődített hely parancsnoka) a Merovingoknál közigazgatási főtisztviselővé lesz. Joghatósága eleinte ugyan csak a letelepített kiszolgált katonák („laeti") coloniáira terjed ki, később az egész, provinciává alakuló civitasra, beleértve a királyi birtokokat is. A comes katonai elöljárója a dux. A római dux ok a határtartományok katonai parancsnokai voltak. A Merovingoknál is kezdetben ilyen a jellegük, később egy-egy katonai terület parancsnokságát kapják meg. Több comes állott ugyan alattuk, de azért a ducatus külön nagyobb igazgatási egységgé, tartománnyá már csak azért sem fejlődhetett, mert a dux — a comesszel ellentétben — sohasem lett közigazgatási funcionárius. A meroving gazdasági tisztviselő a domesticus volt. Közvetlen folytatója-e a, római procuratornak, bizonytalan.