Századok – 1956
SZEMLE - Momigliano; A.: Sullo stato presente degli studi di storia antica (1946—1954)—(Ism. Borzsák István) 758
758 SZEMLE háború kora tényleg nem jelentett-e lényeges változást. Ami pedig a prineipatus létrejöttének áldásos hatását, a nyugodt, „politikai beavatkozásoktól mentes gazdasági fejlődést" illeti, Tibiletti nem veszi kellőképpen számításba azt, hogy a polgárháborúk erőszakos „politikai beavatkozásai" szükségszerű előfeltételei voltak ennek az új virágkornak. SARKADY JÁNOS A. MOMIGLIANO : SULLO STATO l'RESEXTE DEGLI SITDI DI STOItlA AXTH'A (1!H(> 1!)П1) (Ilelnzioni, VI. 1—50. I.) Az áttekintés célja nem annyira a szakkutatók, mint inkább a közép- és újkori történet vizsgálatával foglalkozók tájékoztatása az ókori történet terén a jelzett időszakon belül számba vehető eredményekről, főleg a kutatás irányairól és módszertani problémáiról. Jellemző a szerző szerénykedő megszorítása a bevezetésben : áttekintése már csak azért sem lehet tökéletes, mivel írója nem régész, nem Kelet-kutató, és nem is nyelvész, már pedig az elmúlt évtized ókori kutatásának akárhány fontos eredménye éppen ezeken a területeken érlelődött. Valóban, a régészet a második világháború után is szinte központi helyet foglalt el az ókor kutatásában. Az ásatási helyek felsorolását (Teli Halaftól Colchesterig) tetszés szerint folytathatnók Urartutól Aquincumig. (Közbevetőleg Aquincum az egyetlen, ami a magyarországi kutatók munkájából egy utalás formájában szóba kerül.) A régészet vezető szerepét Momigliano részben a társadalom- és gazdaságtörténeti irányú érdeklődés fokozódásával, részben azzal magyarázza, hogy a régész ásója bizonyult a legjobb eszköznek az irodalmi hagyományban alig, vagy egyáltalán nem képviselt műveltségek megismertetésére. Ugyanakkor azonban a gyakran esetleges régészeti kutatások is hozzájárultak ahhoz, hogy az ókori történeti studiumok irányvonala elmosódjék. Haladásként könyvelhető el mindenesetre az a törekvés, hogy újabban az ásatások helyét lehetőleg bizonyos megoldandó problémákra való tekintettel jelölik ki. A szerző szerint azonban az elmúlt évtized ásatásai nem jártak olyan „drámai" eredményekkel, mint a két világháború köztiek (Mohendzso-Daro, Ur, Ugarit, az egyiptomi Badari-kultúra). Kivételként említi az euráziai steppevidéken folytatott ásatásokat, amelyek „az illetékes nyugati szakemberek véleménye szerint is új fényben tüntetik fel a szkita kultúráról és az ázsiai társadalmi élet sok egyéb vonatkozásáról való ismereteinket — az Achaimenidáktól a parthus és Szaszanida-államig". Mégis jobban ismerjük ma pl. a sumer városállamok kialakulását, az iráni történet kezdeti szakaszait, a hettitákat, az i. е. II. évezred második felének viszonyait Elő-Azsiától a brit szigetekig, a görög gyarmatosítás kronológiáját, a köztársaság korabeli etruszk-római műveltséget, vagy a császárkori provinciák barbár elözönlését stb., mint 1945-ben. Rendkívül fontos feliratos anyag is került napfényre. És ha nem sikerült is minden felmerülő problémát megoldani, nemrégiben még teljesen „elmosódó történeti lények" (entità storiche vaghe), pl. a hunok vagy a phrygek, megfoghatókká váltak. Ha Pylos helyén valóban Nestór palotáját tárták fel, akkor egy újabb homérosi központ bontakozik ki szemünk előtt. Mindezek az eredmények természetesen csak technikailag és módszertanilag sokkal tökéletesebb ásatásokból adódhattak. (A stratigráfiai, leletdatálási módszerek tökéletesítése ; a chicagói egyetem atomkutatási intézetének a régészetben is értékesíthető „forradalmi" felfedezése stb.) Míg tehát a régészeti kutatás az elmúlt évek során inkább csak pontosabbá tette és elmélyítette régebbi ismereteinket, a szövegek megfejtése és új dokumentumok kiadása terén végzett munkát Momigliano forradalmi jelentőségűnek mondja. Vonatkozik ez elsősorban a pylosi táblák megfejtésére (M. Ventris — J. Chadwick), a karatepei föníciai—hettita kétnyelvű felirat felfedezésére, a Kumarbi-mitosszal kapcsolatos hettita szövegekre, a Holt-tenger melletti leletcsoportra, a felső-egyiptomi gnosztikus könyvekre, a Wilbour-papiruszra, a G. G. Cameron által hozzáférhetővé tett persepolisi kincstári i táblákra és a G. R. Drivertől kiadott arameus papiruszokra. (Persze ezt a listát is könnyen kiegészíthetnők a Melikisvili-féle urartui corpusszal, a nisai stb. írásos emlékekkel.) A folyton gyarapodó papirusz- és feliratos anyag a görög és római történetnek is nem egy szakaszát világította meg új oldalról. Csak a legközelebbről érdekelt szakkutatók tudják felmérni, mit jelent a Momigliano-féle felsorolásban egy ilyen mondat : „Két másik felirat teljesen felforgatta az i. e. III. század görög történetének kronológiáját" (11. 1.)
