Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
76 ЕС КНЛRT FERENC a bíró és az esküdtek az ő számlájukra ételben és italban nem akarnak túlozni". Hogy a költekezési hajlamnak ez a feltételezése tulajdonképpen mit jelentett, azt hiszem, nem kell magyaráznom. Nem akadt meg a szék azon sem, hogy nyolcadtelkeseket és a zselléreket 21 év óta négy napi kaszálásra és szériagyűjtésre fogták, jóllehet egyébként is súlyos munkával terhelték meg őket. Erre vonatkozólag csak az volt a döntése, hogy a zsellérek, tehetősségük arányában, munkára kötelezhetők. A zselléreket az uradalom még tetőfedőpénz (Deckergeld) fizetésére is kényszerítette, abból indulva ki, hogy a zsellérek régtől fogva kötelesek az uradalmi épületeken a nádfedést végezni. Mivel pedig ezt nem jól értik, vagy maguk helyett a munka elvégzésére tudatlan gyermekeket küldtek, az uradalom e munkára embereket vett fel. Ennek azonban a szüksége csak akkor áll be, ha az épületek régiség vagy szélvihar miatt javításra szorulnak. Legnagyobb baja a községnek az volt, hogy 12,473 forintot tett ki az adóssága, és ennek ki nem fizetett kamata 1519 forintot. Az adópénztárnak is közel 4000 ft.-tal tartoztak és közadójukat, panaszuk szerint, még emelték, holott a Eertőtó áradásai miatt rétjeik víz alatt állottak. Az uradalom e panaszra azt válaszolta, hogy adósságuk még a ,,Rákóczi-rebellió" idejéből származik. Volt sok jóltermő évük is, mikor gabonából, szénából sok pénzt vehettek be az osztrák piacon, hiszen régebben a vámok nem voltak oly magasak. Ahelyett, hogy törlesztettek volna, hátralékot hátralékra halmoztak. A szék pedig megállapította, hogy ők maguk okai eladósodásuknak. Miért nem gazdálkodtak jobban?! A gazdatisztnek a jövőben ügyelnie kell arra, hogy a jobbágyok adósságukból évente törlesszenek valamit. Az eladósodás nyilvánvaló oka természetesen az volt, hogy a fokozott földesúri és állami követeléseknek a jobbágyközség nem tudott eleget tenni. Ugyanez állt fenn Bánfalva községnél is, melynek 48 telkét a beadott panasz szerint 14,356 ft. adósság terhelte. Az illnitziekkel azonos feleletet kaptak. Ó'k is arról panaszkodtak, hogy míg azelőtt tűrhető volt kötelezettségük és csak egy határban dolgoztak, ott is az aratást mások végezték, most három határban a földesúrnak folytonosan növekedő majorságait kell szántáé-, trágyázás-, vetés-, aratással megművelni. Az uradalom szerint viszont a jobbágyok kevesebbet robotoltak, mint amennyire kötelezhetők lettek volna, amit a szék is elfogadott. Döntése szerint a jobbágyoknak semmi okuk sem volt panaszra. A panaszok elintézése után az uradalom előterjesztette robotkötelesség megállapítására vonatkozó javaslatait. Minden telek négy ökörrel és két személlyel hetenként három napot dolgozzon az úrnak napkeltétől napnyugtáig, vagy ehelyett szolgáltasson öt napi kézi robotot. De ezen jelül még az 1548 : XXXV. tc. értelmében minden jobbágy szántson fel és vessen be egy holdat. Ezt a mohó követelést mégsem teljesítette] a szék, hanem megállapította, hogy egy telek négyökrös igával egy napig vagy két ökörrel két napig dolgozzon az úrnak, vagy ehelyett négy napi kézi robotot teljesítsen. Kétszerannyi robotot fogadtak tehát el, mint amennyit utóbb az 1767. évi Urbárium megállapított. Az uradalom egyéb kívánságait kötelező szabállyá akarta emelni a szék, így a tizednek és a kilencednek, sőt a földesúri gabonának is az uradalmi magtárba való beszállítását, az irtványszántó után kilenced fizetését, a bírók jelölésének és megerősítésének jogát és egyebeket. Végül a szék még ezt a tanítást fűzte határozataihoz : „Emlékezve arra, hogy
