Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
716 TOLNAI GYÖRGY parasztok és szegónyparasztság osztályaira hasad, hanem ezzel egyidejűleg s ezt kiegészítve abban is, hogy a földművelés elkülönül az ipartól s a falusi lakosság a parasztok mellett paraszti iparűzőkre, kézművesekre, helyi- és vándormunkásokra stb. bomlik. ,,A társadalmi munkamegosztásnak ez az egyre fokozódó növekedése a kapitalizmus belső piaca kialakulási folyamatának alapvető mozzanata" (Lenin).1 Erre a fejlődésre példa, hogy amíg az 1717. évi összeírás alkalmával egész Békés vármegyében — Gyulát kivéve — csak öt kézművest találtak,2 az 1785-ös népszámláláskor az egész megyében 395 „polgárt és mesterembert",3 1847-ben pedig ugyancsak az egész megyében 2154 kézművest.4 Az 1785-ben tartott II. József-féle népszámlálás az egész országban (Erdélyt is ideértve) 91 094 „polgárt és mesterembert" mutatott ki,5 1847-ben pedig az ország Erdély nélküli iparos lakossága számát Fényes leírása 218 039-ben állapítja meg,® ugyanakkor Erdély iparos lakossága 57 742 fő,7 ami az elmúlt hat évtized alatt valamivel több mint 200%-os emelkedést jelent. Ezek a számok a magyarországi feudális népgazdaság bizonyos fejlődésót mutatják : a munkamegosztás (s ebben nem utolsó sorban a falusi munkamegosztás) növekedését és vele a háziipar egyre növekvő mértékű felbomlását is. A hazai kézműves-statisztikákat azzal a fenntartással kell kezelnünk, hogy azok egyrészt hiányosak (s pedig különösen a falvakra vonatkozólag), s másrészt nemkézműves (paraszti iparűző) adatokkal kevertek. Főleg a háziipari jellegű kézműipari szakmákban gyakran elmosódik a különbség a két kategória között. E nehézségek ellenére sem szabad azonban elvetnünk a kézműves-adatokat, mert úgyszólván ezek az egyetlen számadatok, amelyek e korszak iparűzőire vonatkoznak. Abból az egyszerű statisztikai közlésből — amelyet már fent is idéztünk, s amely szerint Magyarországon 1847-ben az iparűzők száma összesen 275 7818 — sok következtetést nem tudunk levonni a háziipar felbomlása s a tőkés fejlődés állapota megállapításához. Olyan adatokra van szükségünk, amelyekben különválaszthatjuk a különböző ipari fejlettségi területek megfelelő adatait, hogy azok összehasonlításával azután az ipari fejlődés ismérveit levonhassuk. Itt Palugyay Imrének a közvetlenül a polgári forradalom utáni (1850—1852. évi) kézműipari adataira fogunk támaszkodni, amelyeket néhány megyében ismertetett községek felsorolásánál közölt, s melyeket a különböző nagyságú — tehát különböző ipari fejlettségű — községek szerint csoportosítottunk. Eszerint az egyes község-kategóriákban a következőképpen alakul a kézműiparos lakosság száma9 ós az összlakossághoz való aránya :1 0 Községek száma kézművesek száma 1 községre 1000 lakosra kézművesek száma jut kézműves I. Falvak 4 megye területén II. Mezővárosok (5000 lakosig) 4 város1 1 III. » (5—10.000 » ) 14 « 12 IV. Városok (10—20.000 » ) 6 « 1 3 V. » (20—50.000 » ) 4 « 1 4 VI. Pest-Buda (186.496 lakos ) 1 « 1 5 1.665 346 2.549 2.361 4.479 2.761 87 182 394 1.120 2.761 7.6 21.6 23.4 26.8 32.8 14.8 1 A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. 19. 1. a Dr. Somogyi Manó: A hazai vándoripar és vándorkereskedés. Bpest, Pallas. 1905. 13. 1. • Dr. Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bpest, Magyar Tudományos Akadémia kiadása. 1938. 109. l.| • Fényes: Magyarország leirása. 47—50. 1. I Thirring, i. m. 71. 1. " Fényes, i. m. 47—50. 1. Tafeln zur Statistik der österreichischen Monarchie für die Jahre 1847 u. 1848. Wien, 1853. 1. Tafel, 4. 1. » Lásd e rész в. és 7. jegyzeteit. • Természetesen csak az ipari jellegű „iparűzőket" vettük a fenti adatokba ; az egyéb iparjogosítványosokat (pl. kereskedőket, kávésokat, bérkocsisokat stb.) kiszűrtük a közölt adatokból. 10 Az adatok : 1. Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása, Pest, Heckenast kiadás. I. kötet (1852), 11. k. (1854), III. к. (1854) és IV. к. (1855). A falvak adatait a megyéhez tartozó városi adatoknak az összadatokból való levonása útján nyertük. Külső Szolnok megyére III. к. 338.1. (levonva Szolnok és Törökszentmiklós adatait) ; Csongrád megyére IV. k. 434. 1. (Szeged, Hmvhely és Szentes nélkül) ; Hont megyére : uo. 576.1. (Selmec nélkül) : a Jász-Kun kerületre : uo. III. к. 146., 153., 185. 1. II Uo. III. 135., 168., 172., 280. 1. " Uo. III. к. 131., 163., 176., 204., 210., 213., 217., 221., 232., 261., 288., 362., 367. 1. továbbáll, к. 31. 1. '» Uo. III. к. 120., 197., 228., 255. 1. — IV. к. 792., 1. —II. к. 159—160. 1. 14 Uo. II. к. 434. 1. Debrecen ; uo. 248. 1. S-œged ; uo. IV. к. 493., 522. 1. Szentes és Hódmezővásárhely. " Uo. I. k. 172., 233. 1. Buda és 346. 1. Pest.
