Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
708 MALLER SÍN DOR illúzióiban, valójában mulattak elképzelésein : mosolyuk rosszabb és súlyosabb volt minden elmarasztalásnál. Most mérték le véglegesen, és mindketten könnyűnek találták. Szemere pedig továbbra is a megegyezés útján haladt. „Manchesteri levelével"156 Deák Ferencet akarta hallgatásából kimozdítani s az otthoniakat „józan mérsékletre" bírni, mert „néha rajtunk a népeken van a sor amnestiázni. S vannak fontos pillanatai az időknek, midőn úgy a királyok, mint a népek elvesznek, ha megbocsátani s kibékülni alkalmas időben nem tudnák".167 De nemcsak ő figyelte a hazai eseményeket, őt is az otthoniak, s a „Manchesteri levélre" Jókai ,,Üstökös"-c adta meg a választ : „Ki az a Szemere B.. ? Feleli a paraszt : hát az egy császári királyi emigráns."158 Ez még a „Briefwechsel"-beli levélváltásnál is élesebb volt, s elevent is ért, mert Szemere is megtudta! Szemere neve 1860. december 18-án fordul elő utoljára a „Briefwechsel"-ben. Feltehető, de semmi nyoma, hogy Marxszal ezután is találkozott volna, bár még háromszor járt Angliában : 1861. február 28-tól április 20-ig volt ott, majd ugyanez év szeptemberében is, végül a második londoni világkiállítás alatt 1862-ben, több hónapon át. A Napló sem tesz róla említést, s 1862 elejével az is végképp elhallgat. Nem alakult ágyaz európai, de a magyar helyzet sem, hogy újabb közös témát adott volna kettőjük számára. További kapcsolatukat egyre áthidalhatatlanabbá váló elvi ellentéteik is csak nehezíthették, s bizonyára főleg ezek szüntették meg. Levelezésük jelenleg lappangó darabjai még előkerülhetnek, újat főleg a hiányzó Marx-levelek mondhatnának, de nem valószínű, hogy az eddigiekben megrajzolt képet gyökeresen megváltoztatnák. III Végigtekintettünk Szemere és Marx közel tíz évig tartó kapcsolatán, ami távoli felfigyelésből szemmeltartássá, majd, közös ismerős közvetítésével, üzenetváltások és sűrű levélváltáson át személyes ismeretséggé, szoros együttműködéssé, sőt munkatársi viszonnyá is fejlődött. A kortárs magyarok közül Szemere Bertalan került legközelebb Marxhoz, s rajta keresztül Engelshez is. Közeledésüknek eleinte elveik látszólagos közclisége volt az alapja. Kapcsolatukat, melynek udvarias és szíves hangneme mindvégig megmaradt, később személyi és helyzetükből adódó, de főleg egyre nyilvánvalóbbá váló elvi ellentéteik hullámzóvá, majd lanyhulóvá tették ; mindez idővel eltávolodásra és végül teljes elhallgatásra vezetett. Mit vártak egymástól? Szemere támogatást maga mellett és kiállást Kossuth ellenében, majd segítséget üzleti ügyeiben ; Marx első kézből származó tájékoztatást a magyar helyzetről, főleg Kossuthról, olyantól, akiben, Kossuth helyett, vezető-lehetőséget is sejtett. És mit kaptak? Szemere inkább azt, amit várt. Marx is hozzájutott az anyaghoz, amire szüksége volt, bár Szemere ellenséges elfogultságát más forrásból származó tájékoztatással csak nehezen tudta ellenőrizni ; később elvi okokból eltávolodott, majd elbiclegedett a forradalmi megoldástól újra meg újra visszatorpanó, ellentmondásokkal teli Szemerétől, aki megegyezéssel szerette volna visszanyerni, ami a bukáskor elveszett. De Marx kevesebbet kapott, mint várt Szemerétől, a Kossuth ellenében fellépő vezetőlehetőségtől is, aki, bár a cselekvés embere volt, — kétségtelenül tehetséges és jófelkészültségű —, de hogy az egyedüli vezér legyen, arra kint is, itthon is kevésnek bizonyult. Mindketten hűek maradtak önmagukhoz, csak idő kellett hozzá, míg tisztázódott, hogy a másik mihez is hű igazán. Marx mindvégig következetesen és egyértelműen forradalmár volt. Szemere a maga hirdette elvvel, ha kényszerű számításból is, de többször ellentétbe került : úgy volt hű önmagához, hogy megalkudott. Központi gondolata hazája függetlensége és szabadsága volt, bármilyen áron, kivéve a forradalmat ; a haladó eszmékért és emberekért a magyar felvilágosodott hagyomány alapján fiatal korától kezdve mindvégig lelkesedett, de liberális politikai elvein nem érzik különösebben Marx sugalmazása, bár bizonyára ismerte műveit és tőle magától is hallhatta alaptételeit. Közel tíz évig tartó szoros együttműködésük így is olyan kapcsolat, amely egyedülálló Marx és a szabadságharc magyar emigránsai esetében. MALLER SÁNDOR ls * I860, dec. 12-én írta ; megjelent a Pesti Hírnök dec. 25-i számában. Vö. Naplóm, ö. M. II. 282—288 1. ,s7 Uo. II. 288. 1. Uo. II. 331. 1.
