Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
704 MALLER SÍN DOR tagja. Az emlékiratra elsősorban azért volt szüksége Marxnak, hogy nyilvánvalóvá váljék, miszerint Kossuth jól tudta, hogy Magyarországnak Oroszország a fő ellensége, s ennek ellenére közvetve mégis csak ennek a malmára hajtotta a vizet, amikor III. Napoleonhoz közeledett. Szemere 1860. július 31. és augusztus vége között újra Angliában járt. Sok ismeretséget kötött. Többek között találkozott „Herzen muszka számüzöttel, ki e nyelven a »Harang« heti lapot adja ki, küldözve tiltott úton a birodalomba".131 Cobden és mások ajánló leveleivel sokfelé megfordult a borügyben, kevés eredménnyel. „Nem a nehézség vert le, de a dolog bántott. Sok keserűséget el kellett nyelnem, nem mintha, magában véve, a bánásmód sértő volt volna, de ha azok, kikkel dolgom volt, nem tudták ki vagyok, ki voltam, én nem felejtettem el."13 2 Marxot nem kereste fel, csak írt neki pár sort, amit az az augusztus 21-i igen kedves hangú levelében köszönt meg. Tudta, hogy Szemere Londonban járt, s ezért is nem írt neki a párizsi címre. Sajnálkozott, hogy elkerülte házukat, pedig felesége is örült volna, ha megismerkedik vele személyesen is, „whose great intellectual powers /she has already become familiarised with by his writings".133 Az európai helyzetről neki is az volt a véleménye, hogy „Great events, as you justly remark, have come to pass, but of all things the most dangerous, that, in my opinion, could happen to Europe, would be a war between the legitimate counter-revolution seated at Warsaw, and the illegitimate counter-revolution seated at the Tuilleries. Still we must the situation take as it is, and make the best of it. If Garibaldi, whose real intentions I have ascertained from private letters communicated to me, has momentaneously been forced to strike his own flag, I hope that in the coming spring the occasion will offer of separating once for all the cause of nationalities from the cause of French counter-revolution. "134 Kossuthról újabb adatokat kért, főleg amerikai, párizsi és turini szerepléséről, melyek — tudjuk — befejezés előtt álló könyve, a „Herr Vogt" számára kellettek. „With the events before us, it is of the highest importance, that on the one hand the good understanding between the German party of liberty and the Hungarians should be raised above every doubt — and I shall soon have the occasion of speaking (not by word of mouth, but by print) to Germany on this point ; that on the other hand Kossuth, the would-be representative of the Hungarian nation, should be disavowed on both sides."135 A feszült várakozásban az októberi diploma híre valósággal felzaklatta Szemerét. Ügy érezte, hogy mindaz, amit ő a „La Question Hongroise"-ban lehetőségként körülírt, most meglett, még pedig forradalom nélkül! „Hogy 1840-ben igazságtalanul győzeténk le, az igaz, de politikában, az eddigi fogalom szerint — a tényt tekintik, és így birtokon kívül valánk. Következőleg nagy szerencse a nemzetre nézve forradalom, harcz, vérveszteség nélkül megkapni a legfontosb jogokat, mikkel bírva a többiek sem hiányozhatnak. Ehhez hozzá adom, mikép ón külföldi segedelemben teljességgel nem bízom."136 Napoleonnak eszköz vágj unk, más nem ; de Cavour, sőt Garibaldi sem segíthet igazán. „Másrészről én hiszem, hogy ha Magyarországban forradalom ütne ki, ha a Porosz nem jönne is közbe, az Orosz bizonyosan ; gyűlöli Ausztriát ? igaz, de még jobban szereti Lengyelországot megtartani. Ily körülmények közt bűn volna a nemzetnek ezt el nem fogadni."13 7 Azon melegiben nyílt levelet ír, hogy az otthoniak álhitét eloszlassa a külföldi segéllyel, azaz Kossuth mozdulataival kapcsolatban, s ugyanakkor a kinti közvéleményre is hasson némileg. A levél „A magyar kérdés"-ről először a La Presseben jelent meg, de azonnal átvette a Journal des Débats, a Gazette de France, a L'Union, sőt a londoni Times, a Morning Post, a Daily News, a Galignani Messenger, s a Saturday Review is, de a Revue des deux Mondes is szólt róla. A cikk veleje az volt, hogy az októberi diploma pontjai lényegükben megegyeznek a Szemere könyvében kívántakkal, s csak az a fontos, hogy „őszintén és jóakarattal" hajtassanak végre. „Ha áll is, hogy két vagy három dolog hiányzik, a mit 1848-ban bírtunk, azt se feledjük el, hogy jogainkat újabb forradalom nélkül nyertük vissza. Fegyverrel kezünkben : mindent lehet követelni ; de mikor alkudozunk, mindkét félnek készen kell lennie, hogy valamit engedjen."138 1,1 Naplóm, ö. M. II. 235. 1. Uo. II. 233. 1. 133 Kosáru, i. m. 116. 1. 1,4 Uo. 115. 1. 13s Uo. 115—116. 1. »•• Naplóm, Ö. M. II. 247—248. 1. 13 ' Uo. II. 248. 1. Uo. 11. 251. 1.
