Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
702 MALL В К SÁNDOR En français la 2d c édition est sous la presse. Mais ma tête n'est pas libre à présent. Je pense, surtout après la perte de ce procès, à mes vins, car j'ai une famille. J'ai encore une grdnde quantité de Tokaj, — mais je pense à une entreprise avec les vins de table de Hongrie, puisque l'entrée en Angleterre vient d'être abaissée. Le moment est très favorable, car sachez, que je pourrais procurer le bon vin de table de moitié à meilleur marché que ne coûte le vin français. Mais je ne parle que du bon vin, naturel, authentique, — les boissons mélangés, frélatés ne sont pas mon affaire. En г1п mot, je pourrais donner pour 36 shfillings] le vin (la douzaine) qui en vin français doit coûter 60— 72. En pièces il y aurait pour un négociant 00—80% de bénéfice. Peutêtre je voudrai m'associer avec une bonne maison, j'achèterai, elle vendrait mes vins. Un hasard, pourrait vous donner l'occasion de m'être utile; en vous donnant un peu de la peine, par vos connaissances vous pourriez trouver l'homme qui me faut, vous m'obligeriez infiniment, et celui aussi que vous me recommanderez. Croyez moi, je ferai tout mon possible si vous m'adressiez un pareil demande. Tout à vous Sz. 13. rue de l'Oratoire. [I860.] jún. 25. Kedvesem, kissé késve válaszolok kedves levelére. Nem voltam beteg, mint Ön. de rengeteg gondom volt, és még van is, különösen most, hogy elvesztettünk egy pert, a legméltányosabb, legtisztább ügyet, ez bennünket 30.000 franktól foszt meg. A feleségemnek névre kiállított értékpapírjai voltak, én ezt ket egy bankárra bíztam, aki saját adósságai fedezetéül elzálogosította, és annak ellenére, hogy a papírok a mi nevünkre voltak beírva, és mindig is felvettük az értük járó osztalékot, elvesztettük a pert, — ilyesmi is csak velem történhetik, a sors szüntelenül üldöz. Igaza van, a Lord Palmerstonhoz intézett emlékiratot nem szántam kinyematásra, — azonban lusta voltam ahhoz, hogy a benne rejlő gondolatokat más formában kifejtsem, másrészről pedig így, ahogy kiadtam, nem is tudtam rajta változtatni. Egyébként pedig annyira népszerű, oly kevesen vannak, akik úgy vélekednek róla, mint Ön és én ; nem hiszem, hogy ez az emlékirat árthatott volna a könyvemnek. Ami Napoleont illeti, csak a külpolitikájáról beszéltem, ez az egész jelenlegi Európát támadja, mi majd szükségképpen hasznot húzunk ebből. A másik vezércszme az, hogy a néi-elre keli támaszkodnia. Ha egyszer a népek felszabadultak, meglátjuk, és azt teszünk, amit akarunk. Azt írja, hogy Kossuth egyes hetilapokban gyanússá akar engem tenni, én ezt sehol sem láttam, — de egyébként is ez az eljárás egyáltalán nem érint. Nem hiszem, hogy Anglia ellenségével való szövetkezése után bármilyen hitele is lehet az országban. Szóval, mondottam Önnek, hogy Franciaországban nem Írhattam másképpen, arra meg nem volt időm, hogy új könyvet írjak az angol közönség számára. Itt sikerem volt, az összes nagy lapok dicsérően írtak róla, úgy látszik, számukra nagyonis jókor jött, Önnek fogalma sem lehet róla, mennyire nem ismerték itt a mi ügyünket. Ez a körülmény vezetett engem a megfogalmazáskor, hogy ne mondjak sem túl sokat, sem túl keveset. Nagyon lekötelezne, ha meg tudná nekem mondani : ]. mely angol újságok írtak a munkámról? Csak az Examiner-t, a Galignani-t, a Morning Star-t, a Manchester Daily News-t és a Times-t, meg a Critic-et tudom, hogy írtak róla. 2. Jelölje meg azokat a hetilapokat, ahol Kossuth kezét véli látni. 3. Irt Ón a könyvemről az amerikai lapokban? 4. Megtehetné-e, összeköttetései által, hogy a német lapok is írjanak róla? Bizonyára több levelezőt ismer. Több könyvkereskedő kérte tőlem a német kiadást (Hoffman, Wigand, Brockhaus), — de tétováztam és nem válaszoltam nekik. A második francia kiadás sajtó alatt van. Azonban a fejem most máshol van. A boraimra gondolok, különösen a per elvesztése óta. mert családom van. Tokajban még nagymennyiségű borom van, — de én a magyarországi asztali borokkal való vállalkozásra gondolok, minthogy Angliában leszállították a behozatali vámot. A pillanat nagyon kedvező, tudnia kell, hogy felével olcsóbban tudnám beszerezni a jó asztali bort, mint amennyibe a francia bor kerül. De én csak a jó, természetes, hiteles borról beszélek, — a kevert, pancsolt italok nem nekem való dolog. Egyszóval, 36 shillingért tudnám adni azt a bort (tucatját), ami, ha francia, 60—72-be kerül. A kereskedő számára ez hordóban 60—80%-ot jelent. Talán társulok majd egy jó céggel, én vásárlom, az meg majd eladja a boraimat. A véletlen talán meghozza az alkalmat, hogy Ön segítségemre lehessen ; ha csak egy kissé igyekszik, hogy megtegye, megtalálhatja ismerősei által azt az embert, aki nekem kell, végtelenül lekötelez engem, de azt is, akinek ajánl. Higgye el nekem, én is megtennék minden lehetőt, ha ön fordulna hozzám hasonló kéréssel. Szíves üdvözlettel Sz. . Alig küldte el Szemere a levelet, megérkezett a Cobdené, érdekes melléklettel Sandford magyarbarát angol politikus emlékirata volt a levélhez csatolva, egy Kossuthtal még 1854. május 30-án folytatott beszélgetésről. Sandford olvasta Szemere könyvét a magyar kérdésről, kitűnőnek találta, s úgy vélte, hasznos volna, ha „döntő körökben meg tudnák miszerint Kossuth nézetei nem állanak nagyon távol azon nézettől, melyet Szemere B. úr röpirata fejteget".126 Kossuth akkor világosan nyilatkozott Sandford előtt : nem hiszi, hogy Ausztria valaha is engedjen, vagy visszatérjen a törvényes útra. Most, bár bizonyára erős erkölcsi nyomás alatt állva, mégis csak kénytelen volt engedményeket tenni — melyeket Szemere, tudjuk, az Opinion Nationale-ban még április 25-én erősen Uo. II. 228. 1.
