Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
MALLX ÉS SZEMERE 671 kannst, da es Briefe von Görgei, Kossuth etc. enthält, die nirgends veröffentlicht sind."26 Engels is így érzi : „Die Szemere-Geschichte wird sehr willkommen sein ; doch kann.ich noch nicht an Ausarbeiten denken."27 Mikor aztán megkapja: „Das Szemeresche Manuskript über Kossuth ist weit besser als das über Görgei — dem K[ossuth] ist er gewachsen."28 Az utolsó szót aztán Marx írja ezzel kapcsolatban : „Du siehst, daß Szemere sein Manuskript zurück haben will."29 Közben a kézirat első másolata nyomdába került és október 15-én három füzetben megjelent.3 0 Szemere nem volt vele egészen megelégedve. Sajnálta, hogy nem tudta átfésülni kellőképpen, annyira sürgette az angol könyvkereskedő, persze ugyancsak Bangya közvetítésével. A német fordítást nem tartotta megfelelőnek, akárcsak Marx, akinek a javítgatásairól sehol sem tett említést. Bántotta az is, hogy Kossuth rajzában „szenvedély látszik, ámbár nálam az nem vesz erőt az igazságon soha. Azonban az ellenzőt sokan hajlandók ellenségnek venni".3 1 Szemere az igazságot akarta írni, de csak a saját igazságát írhatta, s megmozdulását — amely első külföldi fellépése volt — az emigránsok közül többen is ellenségesnek érezték. Munkája sajtóvisszhangjával inkább meg volt elégedve, mint nem : az Examiner kedvezően ismertette, a Times már tompította, amely „Kossuthot malitiozusan bár, de igyekezett kímélni, s kiemelte, hogy »weaknessót« kár volt annyira »nyomni«, s »perhaps« csak az első két arcképet kellene angolra fordítani".3- Bár a tervezett angol nyelvű kiadás elmaradt, Szemeróre mégis felfigyeltek, ezután inkább számontartották, a Kossuth-ellenes emigránsok vetélytárs-lehetőségnek tekintették és úgy is kezelték, de a Kossuth-pártiak végleg elfordultak tőle. Marx esetében a távolból érlelődő szemmeltartásból, eleinte Bangya jövő-menő közvetítésével, majd főleg Szemere javítgatott munkája nyomán egyre szorosabbra fonódott a kapcsolat, amit nemsokára levélváltás is megpecsételt. De mielőtt ennek fejlődését továbbkísérnénk, más úton is elindulunk, ami — látni fogjuk — ugyanide vezet. Rónay Jáczinthoz térünk vissza. A Londonban élő magyar emigráns, a szabadságharc győri nemzetőr-papja, majd Győr megye papi biztosa, nem volt Kossuth-rajongó, de nem is szólt ellene, főleg idegenek előtt nem, „mert neve elválaszthatatlanul összeforrott hazája ügyével".3 3 Szemere Rónay tartózkodását távolállásnak, de legalább is semlegességnek nézte, Rónay viszont tudta Szemeréről, hogy „ki Kossuth barátja maradt, vagy hive lőn, azt kerülte, könnyen gyanúsította ; ki elpártolt Kossuthtól, azzal kezetfogott, ha különben nem becsülte volna is, hiszen ő adatokat gyűjtött a kormányzó ellen, s ki ezekkel szolgált, az, ha nem is kedves, de becses vendége volt".34 Szemere levelekkel közeledett Rónayhoz, később — szokásához híven — kérdések, majd kérések, sőt megbízatások egész sorával árasztotta el. ő Ajánl ta be hozzá Lukács Móricot, aki végiilis sohasem kereste fel Rónayt ; közben nyílt és burkolt, de mindig elmarasztaló célzásokat tett Kossuthra. Más alkalommal Magyar László afrikai útját lemásolta neki a magyar lapokból és őt kérte meg az angol, majd a német fordítás elkészítésére, sőt az anyagnak a Royal Geographical Society-ba való eljuttatására is, amit Rónay sikeresen el is végzett, s ezzel Magyar László nevét külföldön is ismertté tette. Rónayt bosszantotta, hogy csak eszköz, Szemere pedig nem érezte, hogy már nem miniszter. 1852. december 30-án kelt levelében Szemere egyszer csak ezt írja : „Nem akar megismerkedni Marxai ? Adhatom adressât, és azt hiszem, nevemben menvén hozzá, szívesen fogadtatik. Jeles ritka capacitás. Munkája L. Napoleonról jobb Proudhonónál. Legközelebbi levelemben adandóm adressét és egy levelet zárok be czím nélkül, melyet ha nem személyesen ad át, szíveskedjék postára vetni, neve alatt."35 Rónay nem akart Marxszal megismerkedni, bár már előbb is tudta róla, hogy Londonban él. Napló-töredékében pl. feljegyezte, hogy az angol sajtó „a legveszedelmesebb fajta" emigránsok között őt is támadta, sőt. kiutasítását is javasolta Lendru-Rollin, Louis Blanc és Mazzinin kívül, akiket végül is a Times védett meg, „a száműzöttek határozott ellensége".36 " Levele Engelshez : 1852. júl. 13. Uo. I. 441. 1. 2; Levele Marxhoz : 1852. júl. 15. Uo. I. 443. 1. 21 Levele Marxhoz : 1852. okt. 18. Uo. I. 4««. 1. " Levele Engelshez : 1852. nov. 4. Uo. I. 518. 1. 30 Graf Ludwig Battyányi, Arthur Görgei, Ludwig Kossuth. Politische Characterskizzen aus dem ungarischen Freiheitskampfe. Hamburg, 1853. 31 Ö. M. I. 168. 1. 32 Szemere levele Rónayhoz 1853. jan. 4. Ü. M. V. 73—75. 1. 33 Ronny, i. m. II. 106. 1. 34 Uo. II. 106. 1. 35 Uo. II. 114. 1. 33 Uo. II. 208—209. 1.
