Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
620 PÖLÖSKEI FERENC tusok és az irredemptusok között tehát elmosódott a határvonal. Élősegítette ezt az is, hogy a tanácsok a redemptusoknak sem engedték meg a földvásárlási könyvek megtekintését, hiszen az volt a fő célkitűzésük, hogy a legelő -osztást a már elszegényedett redemptusok kizárásával valósítsák meg. Mindez segítette a földjüket elvesztett redemptusokés az irredemptusok közös harcának kibontakozását. A közép- és kisparasztság, valamint az agrárproletariátus helyzetét nehezítette s a társadalmi ellentéteket növelte a 60-as évek katasztrofális terméseinek hatása is. A homokos, szikes Alföldön, ahol a lakosság gabonatermeléssel, gyümölcs-, szőlő- és dohánytermesztéssel foglalkozott, s jelentős része még állattenyésztésből élt, az ínséges hatvanas éveknek különösen káros következményeik lettek. Az 1863-as nagy aszályt már szárazságok előzték meg és még három évig aszályok és fagyok követték. Ezek közül a legnagyobb az 1866. május 24-i 10°-os fagy volt, amely tönkretette az Alföld terményeit s amelynek következményeképpen a „szegény nép egészen munka, élelem és kereset nélkül maradt"5 — írja a kecskeméti közgyűlés jegyzőkönyve. A szárazságok miatt a legelő is tönkrement, az állatok ezrei pusztultak el. A csanádi főispán jelentése szerint a kaszálók 1863 júliusában „nem adtak az egész megyében egy kaszavágás szénát" s az elesett jószágok száma túlhaladta a 2700-at.6 A kapitalista fejlődés s a válságos évek hatása gyorsította a parasztság felbomlását, s mivel a földjeit és állatait elvesztett szegényparasztság sem az iparban, sem a mezőgazdaságban, sem a jelentéktelen méretű inségi munkálatoknál nem talált munkalehetőséget s a vasútépítések, folyószabályozások lényegében csak 1868 nyarától indultak meg, gyorsan nagyméretűvé duzzadt a mezőgazdasági tartaléksereg.7 Szegeden 1863-ban 4—5 ezer volt a munkanélküliek száma, Arad megyében a főispáni helytartó jelentése szerint „a munkaképes és kereset hiányában éhező Ínségesek száma ezerként szaporodik".8 A munkanélküliek megsegítésével az inségi bizottmányok foglalkoztak, amelyek a városi vezetőségekből álltak. Àz inségi bizottmányok pénz-és gabonasagélyeket kértek a Helytartótanácstól, sürgették a Tisza-szabályozási és csatornázási munkálatok megnyitását, ezen az úton akarták foglalkoztatni a mezőgazdasági agrárproletariátust. A Helytartótanács csak kis mértékben nyitotta meg a parasztság foglalkoztatásának ezt az útját, de az alföldi városok tanácsai ezekből a csekély csatornázási munkálatokból is nagy vállalkozásokat kovácsoltak. Nagykőrösön pl. a város kivágott erdejének helyét inségi munkásokkal forgattatták fel,9 Kecskeméten pedig Szűcs Imre és István, akikkel még a későbbiekben találkozunk, 1864 tavaszán úgy osztották ki a gabonát az ínségesek között, hogy kevesebbet mértek nekik, s ami megmaradt, méregdrágán eladták a piacon. Ők vezették az inségi munkákat is, ahol ismeretlen neveket írtak fel a munkát végzők 5 K. Á. L. Kecsk. Közgy. jkv. jún. 18. 131. sz. 6 Országos Levéltár. Visszaállított Helytartótanács. (O. L. Vht.) 1863 — 1П - 8a — 47905. (Idézi S. Sándor P., id. m.) 7 Az alföldi parasztság felbomlásának gyorsabb üteme s a rossz termések mellett elősegítette ezt az alföldi mezővárosok túlzsúfoltsága is. Míg országos viszonylatban 2982 ember, addig Pest megyében 4103, Csongrádban 3499 jut egy Q mérföldre. Keleti Károly : Hazánk és népe. Pest, 1871. 38. 1. 8 O. L. Vht. 1863 — III - 8a — 53635.. (Id. S. Sándor, i. m. 263. 1.) 9 K. Á. L. Nagykőrös város Tanácsgyűlési (Nagyk. Tgy.) jkv. 1866. máj. 28. 169. sz.
