Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617

618 PÖLÖSKEI FERENC azt megváltó, viszonylag szabad parasztság létrejötte, másrészről a háborúskodások miatt elnéptelenedett szabad földek foglalásának lehetősége a mezőgazdaság amerikai utas kapitalista fejlődésének csíráit hozták létre. A jászkun városok a „redemptioval", a közösen összeadott pénzzel már a XVIII. század közepén megváltották magukat. A földek egy részét a fizetett összeg arányában kiosztották a redemptus lakosok között, a várostól távolabb eső részét, a „külsőségeket" pedig meghagyták közföldeknek, általában közlegelőknek, amelyeket a redemptusok az általuk fizetett redemptio arányában használhattak. A megváltási összegekhez azonban már ebben az időben sem tudott a városok egész lakossága hozzájárulni. Az ún. irredemptusok vagy a város, vagy a gazdagabb parasztok szolgálatába léptek. A földnélküliek száma azután egyrészt a gazdasági fejlődés polarizáló hatása, másrészt a nagyszámú bevándorló miatt növekedett, s a tanácsok a földtelenné váltakat is megfosztották redemptusi jogaiktól, amelyek birtokában idáig beleszólhattak a városok ügyeinek intézésébe. Ennek következtében a vezető közigazgatási és igazságszolgáltatási szerveket, a tanácsokat egyre kevesebben választották, a megválasztottak pedig hivatali jogaikat használták fel gazdasági hatalmuk további növelésére. A nagykőrösi és kecskeméti parasztság csak a XIX. század elején váltotta meg a földesúri földek jelentős részét. Ideáig egy összegben fizették a pénzjáradékot a földesuraknak. E különbség ellenére az Asztalos-mozgalom társadalmi gyökerei szempontjából ezekben a városokban is hasonló jellegű fejlődési folyamatot figyelhetünk meg, mint a jászkun városokban. Itt is a tanácsok álltak a városok élén, ők kezelték a közföldek pénztárát, ők rendelkeztek a haszonélvezeti jogokkal stb. A kapitalista fejlődés meggyorsulása fokozta az alföldi parasztság felbomlását, s nagy szerepe volt annak a szociális feszültségnek kialakulásában, amely az 1860-as években az alföldi mezővárosok belső társadalmi helyzetét jellemezte. Erre az időszakra a parasztság felbomlása miatt annak felső rétegéből általában már olyan vezetőréteg került ki, amely az ország arisztokráciájával és középbirtokosságának zömével, az alföldi szegényparasztság követeléseivel, igényeivel szemben a kiegyezés útját kereste, s törekedett azoknak a feudális jellegű jogoknak a megszerzésére, amelyekkel az ország más területein élő birtokosok rendelkeztek. Ugyanakkor a pénz, hitel, tagosítások, legelőelkülönzések irányításával a kapitalista fejlődés fontos tényezőivé is váltak. A tanácsok, képviselőtestületek tagjai tisztségüket tőkés vállalkozásokra is felhasználták. A különböző bankoktól szerzett pénzösszegeket magas kamatláb mellett kisebb tételekben utalták ki a fizetni képes, vagy valamelyes vagyonnal rendelkező lakosoknak.2 Napirenden voltak a városi tanácsok tagjainak csalásai, sikkasztásai is, amelyeket hivatali hatalmukkal visszaélve követhettek el, s nem kímélték a közföldeket és a közpénztárat sem. Kecskeméten a város földjével határos volt Kiss Miklós országgyűlési képviselő birtoka. Kiss még az abszolutizmus idején hamis térképek készítésével a városi földek rovására állandóan növelte birtokát.3 Kiskunfélegyházán pedig a tanács vezetőrétege rendszeresen lopta a közbirtokosság 2 Szegedi Állami Levéltár. (A továbbiakban Sz. Á. L.) Közgyűlési jegyzőkönyv. (Közgy. jkv.) 1868. jan. 8. 107 sz. 3 Kecskeméti Állami Levéltár (K. Á. L.) Kecskemét város közgy. jkv. 1868. máj. 19. 19. sz.