Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4

62 BARTA ISTV.ÍX szövegezés korábbi elkészültekor a legerősebb viták. Abban mindénki egyetértett a bizottságban, hogy a bormérési monopóliumot kárpótlás nélkül meg kell szüntetni, nézeteltérés csupán abban volt, hogy egyesek a község jogává akarták nyilvánítani a kocsmáitatást, mások az egyéneket is fel akarták azzal ruházni. Kossuth, még váradi útja előtt, a községekre akarta bízni a kocsmáitatást és a jövedelemből a földesurak kármentesítésére kívánt bizonyos alapot teremteni. Nagyváradról való visszatérte után azonban megváltoztatta álláspontját és hozzájárult az egyénenkénti borméréshez, mert útja nyomán azt a tapasztalatot szerezte, hogy »minden ember korcsmáros vágyik lenni«. A legelő elkülönítésének arányául a bizottság mint legigazságosabbnak látszó alapot a szántóföld nagyságát fogadta el, az erdőre nézve pedig az eddigi használat mértékének megállapítását írta elő. A szerződéses községek szolgálatainak megváltását a kormány Vukovics szerint szerette volna magukra a jobbágyokra bízni, mert nem akarta a kárpótlás révén az államra nehezedő terheket szaporítani. A bizottság képviselőházi tagjai közül azonban ezt a nézetet senki sem pártolta, »mindnyájan mellőzni akarták az elégületlenséget, mely származott volna abból, ha a jobbágyok egyik osztálya az álladalom által, a másik saját erejével mentetett volna fel a földesúri viszony súlya alól«. így a bizottság a szerződéses jobbágyok állami megváltását fogadta el. Az így keletkezett szöveget vitatták meg június 20-a körül a kibővített minisztertanács ülésein. A vitákban Vukovics előadása szerint Perényi Zsigmond és Batthyány Kázmér a földesurak érdekeit védték, ő maga, Nagy Károly és Toperczer Ödön a népét. A többiek váltakozva foglaltak állást s Szemere is csak a viták végén állott Vukovicsék oldalára ; végül azonban Vukovicsék álláspontja győzött, és az állami megváltás elve ennek megfelelően érvényre jutott a véglegesnek elfogadott törvényjavaslatban.205 Nem sok az, amit az ismertetett adatokból a kormány úrbéri törvényjavaslatának részleteiről megtudunk. Annyi azonban különösen Vukovics előadása alapján valószínűnek tartható, hogy a törvényjavaslat a majorsági földet művelő szerződéses jobbágyok állami megváltása mellett foglalt állást, s ha ez így volt, nem lehet kétséges, hogy ugyancsak az állami megváltás álláspontjára helyezkedett a többi hasonló jellegű kérdésben : a majorsági zsellérek megváltása, a dohánykertészek, irtványföldek, maradványföldek, kisebb királyi haszonvételek (kocsmáitatás, sör- és pálinkafőzés, húsmérés, malomtartás, vadászat, halászat, boltnyitás stb.) kérdésében is. A bizottságnak mindezekre a kérdésekre is feltétlenül alkalmaznia kellett a szerződéses jobbágyokkal kapcsolatban leszűrt fenti elvet, hogy ti. elégületlenséget szülne, »ha a jobbágyok egyik osztálya az álladalom által, a másik saját erejével mentetnék fel a földesúri viszony súlya alól«. Ismeretlen lévén a törvényjavaslat hiteles szövege, a felsorolt gyér adatok alapján nem lenne helyes, ha messzemenő találgatásokba bocsátkoznánk annak tartalmát illetően. Annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy a sok halogatás után elkészült törvényjavaslat — ha kellő időben törvénnyé válik és tartalma országszerte köztudomásúvá lesz — alkalmas lett volna arra, hogy új paraszttömegeket tegyen érdekeltté a szabadságharc győzelmes megvívásában. A törvényjavaslat ugyanis lényegesen többet nyújtott volna a parasztságnak, mint a kormány szeptemberi hivatalos törvényjavaslata, amely az állami 208 Vö. Vukovics emlékiratai, 605. s köv. 1.