Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

614 MÉIIEI GYULA lag különböző okból és nem azonos mértékben tette elégedetlenné a fennálló viszonyokkal. A földesúri terhek és a földrablás a földesúrtól függő jobbágyság egészét szembeállították a feudalizmussal. A szegénysorsúaknak földre és munkaerejük szabad értékesítésére, a feudális terhek eltörlésére volt szükségük megélhetésük biztosítása végett. Részben a megélhetés biztosítása, részben azonban — a jómódúak és a középrendűek esetében — a zavartalan árutermelés céljából, különösen a gyapjúkonjunktúra idején, érdeke volt a jobbágyságnak a földesúrral közös határ, elsősorban a közös legelőhasználat felszámolása. így ugyanis megmenekülhettek attól, hogy a földesúr juhai ellepjék a. közlegelőt és kiszorítsák onnan a parasztok állatait. Az árutermelés és a munkaerőfelhasználás szabadságának, a jobbágyközség földesúri befolyástól mentes igazgatásának, az általuk művelt föld szabad, magántulajdonú birtoklásának és további földek szerzésének vágya is szembeállította a földesurakkal a falu jómódú gazdáit és a középrétegek legfelső részét. Ez új törekvés, és a parasztság bizonyos fokú politikai aktivizálódásának jele is volt. A többi középrendűt főleg a megélhetés kérdése aggasztotta és törekvéseinek indítékait illetően sokban közel állt a szegényparasztok szándékaihoz. Az eltérő indítékok ellenére is összefogta tehát a jobbágyparasztság minden rétegét az, hogy valamennyinek közös érdeke volt a feudalizmus felszámolása. E főellentét mellett azonban a rétegződés előrehaladásával párhuzamosan másodlagos ellentétként felmerült a gazdag és szegény paraszt ellentéte. A cívisvárosok személyileg is szabad parasztjai a várost terhelő földesúri fennhatóságot akarták lerázni. Ezért ők is szembefordultak a feudalizmussal. A gyarmati függés a parasztság egészére ránehezedett, ha nem is egyforma súllyal. Az állami adók behajtása, katonafogdosás stb. elleni megmozdulások az iclegen elnyomás elleni harc tünetei is voltak. Az alföldi szabadparaszti helységekben, ahol a földesúr már nem az egyes jobbággyal, hanem a mezővárossal, mint jogi személlyel állt szemben, a feudális környezettől sokféleképpen befolyásolva ugyan (cívisek, törzsökös hajdúk és bevándorolt nemesek vagy nemesített hajdúk ellentéte), de a feudális osztályellentéteket kezdte háttérbe szorítani az osztályellentétek magasabb formája, a jómódú és a szegény, ill. a középrendű parasztok alsó rétegének az ellentéte. Országos viszonylatban azonban a fő harci terület a feudalizmus két alapvető osztályának küzdelme volt, amely a francia háborúk után 1848-ig egyre sűrűsödő parasztmozgalmak csataterén folyt le, és amelyet szlovák és román területen a magyar és a szász földesúr és a más nemzetbeli jobbágy közötti nemzeti ellentét még csak jobban felszított. JEGYZETEK A tanulmányban elemzett és az egész 17Ô0—1848 közötti időszakban fontos szerepet játszó fő kérdésekre (az ún. eredeti tökefelhalmozás és a feudalizmus válsága Magyarországon stb.) vonatkozó historiográfiai tájékoztatás a magyar történeti egyetemi tankönyv II/1. kötetében ezeknek a kérdéseknek első jelentkezését tárgyaló előző részekhez kapcsolódó jegyzetanyagban található meg. Ezért itt csupán a közlésre kerülő tankönyvrészlet elkészítéséhez közvetlenül felhasznált forrásanyagra és irodalomra történik rövid utalás. Az itt közölt tanulmány elkészítésében nagy hasznomra voltak azok a bíráló megjegyzések, új szempontok, kiegészítésekre irányuló javaslatok, amelyeket a II/l. kötet kéziratának vitája során az ún. eredeti felhalmozásról, a feudalizmus válságáról,