Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

608 MÉIIEI GYULA feudális termelés mélyreható válságát idézte elő. Ennek hatására változás következett be mind a kizsákmányoló osztályok, mind a kizsákmányoltak helyzetében, egymáshoz való viszonyában, sőt a kizsákmányoló osztályok egyes csoportjainak egymáshoz, a kizsákmányolt osztályokon belül az egyes rétegek egymáshoz való viszonyában is. Ennek hatására változás állott be a társadalom minden osztályának tudatában, a fennálló viszonyokkal kapcsolatos állásfoglalásában is. 3. A parasztság helyzete Az eddigiekből kitűnt, hogy az árutermelés mélyen behatolt a falu életébe, és jelentős változást idézett elő a parasztság vagyoni helyzetében, az egyes helységek lakóinak egymáshoz való viszonyában. A változás döntő oka elsősorban a földesúri földrablás és a telekelaprózódás volt. Ehhez járult az úrbéres, szerződéses községek esetében, a szerb, horvát határőrvidéken kisebb, a kiváltságos területeken és a cívisvárosokban nagyobb mértékben a jómódú parasztok földfelhalmozása. Az egykorú statisztikák — az adatgyűjtés módszereinek kiforratlansága miatt — csak torzítva tükrözik a valóságot. Bizonyos tájékoztatást azonban mégis nyújtanak. Az 1828. évi összeírás szerint Magyarországon 546 643 jobbágy és 687 288 zsellér, 1846-ban pedig már 619 527* jobbágy és 911 754 zsellér élt. A két időpont között a telkes jobbágyok száma 9,6%-kal, a zselléreké viszont 32,6%-kal nőtt meg. 1848 előtt tehát a jobbágyság 59,6%-a zsellérsorban élt, míg telkes gazda csupán 40,4% volt. Az árutermelés hatására lefolyt rétegződésbe valamivel közelebbi betekintést nyújt egy 1848-ból származó felvétel. Eszerint az 1 732 001 jobbágyból 624 134 volt telkesgazda családfő. Ezek közül 40 380 (2,3%) egésztelkes, 6458 (0,4%) kétharmadtelkes, 281 264 (16,2%) féltelkes, 254 160 (14,7%) negyedtelkes, 41 872 (2,4%) nyolcadtelkes volt. A 913 962 zsellér családfő közül 32 120 (1,9%) rendelkezett földdel, házzal, 733 528 (44,7%) földnélküli házas, 108 314 (6,2%) pedig házatlan zsellér volt. Rajtuk kívül 192 905 (11,2%) szolgát, cselédet számlált meg az összeírás. 1848-ban tehát a telkes jobbágyok aránya 36,03%, a zselléreké, szolgáké, cselédeké 64% volt. Igen lényeges, hogy a parasztság vékony felső rétege (2,7%) és óriási többségét jelentő nincstelenje (64%) között fél- és negyedtelkes jobbágyokból álló izmos középréteg (30,9%) foglal helyet. E két utóbbi kategórián belül a féltelkesek száma volt a nagyobb. Ez — mint ismeretes — az ún. eredeti felhalmozás egyik magyarországi sajátosságának és gyarmati függésünknek ama következménye volt, hogy a földesurak a jobbágyokat csak részben fosztották meg a földtől. A fél- és negyedtelkes jobbágyok még meg tudtak élni földjükből, sőt a féltelkesek közül egyesek — szerencsés esetben — fel is emelkedhettek a jómódúak közé. A többséget azonban örökségi osztozkodás miatt bekövetkező telekelaprózódás révén, továbbá rossz termés, dögvész, árvíz, elemi csapás, esetleg rosszul sikerült vállalkozás nyomában járó eladósodás stb. folytán már állandóan fenyegette az elnyomorodás, a zsellérsorba süllyedés veszélye. A telekelaprózódás, a jobbágysors romlásának igen jelentős tényezője, szoros összefüggésben volt egyrészt a népsűrűséggel, másrészt a föld termelékenységével is. Nem véletlen, hogy a legkisebb telkek a legsűrűbben lakott megyékben, a szlováklakta hegyvidéken, az Ausztriához közeleső nyugati és dunamenti