Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században 517
A FÖLDMŰVELÉS MAGYARORSZÁGON" A XIV. SZÁZADBAN 547 két nyomásban is, a búza kétszeres mennyisége mindenképpen őszi és tavaszi fordulóban való termelésre utal. Az árpa említése megerősíti feltevésünket, ugyanakkor arra is utal, hogy az utóbbi — a tavaszi búza mellett, vagy anélkül — a kölest pótolja. Az árpát e korban, úgy látszik, még nem igen vetették az ősziek között. Bizonyos mértékben ugyanis igényesebb, mint a búza és a vizet sem bírja úgy, az őszi és tavaszi fajta érési ideje között pedig alig van valami különbség. Az árpa előtérbe nyomulása a tavaszi magvak között valószínűleg elég korai jelenség, hiszen a középkorban nálunk is minden bizonnyal fontos kenyérnövény, amellett részben belőle készítették a sört,12 6 amely már az előző korban is kedvelt ital. A növények nyomásbeli elhelyezkedése terén azonban országosan meglehetős eltérések mutathatók ki. Keleten a tavaszi és őszi határ egyforma nagysága és a búzának az árpához viszonyított kettős mennyisége arra vall, hogy az őszi búza mellett a tavaszi búza igen jelentős volt. Ezt valószínűleg főképp a szélsőségesebb időjárással, az erőteljesebb fagyingadozásokkal magyarázhatjuk, mert ha az őszi vetés kifagy, a tavaszi mindig pótolja. A takarmánymagvak közül a zab hiánya viszont azt mutatja, hogy az utóbbit itt csak nagyon elvétve termeszthették. Ezzel szemben a Dunántúlon gyakrabban fordul elő, ott tehát a tavaszi árpa mellett a zab volt a legáltalánosabb termény, ami valószínűleg e vidék takarmányszükségletével magyarázható, de erre mutat a takarmány-lednek12 7 termesztése is. Mindez valószínűleg a nagyobbarányú lótenyésztéssel és a fejlett kereskedelmi élettel függ össze. Nagybirtokon a zab e korban ugyancsak elterjedt takarmánynövény.128 A Felvidék magas hegyvidékein — a földművelés rendszerétől függetlenül a terméketlen talaj és a hidegebb éghajlat következtében — a gabonamagvak közül a rozs mellett a zab látszik a legfontosabbnak.12 9 Ez utóbbi a hüvelyesekkel együtt13 0 e korban itt már igen fontos néptáplálékot is jelenthetett. 126 1 3 9 3 : Zsigmond Bars megye hatóságát felszólítja, hogy tartson vizsgálatot Gimesi Forgách Péter panaszára, amely szerint egyik velcsici jobbágyának 18 mérő árpáját, amelyet az egy mankóéi jobbágynak átadott, hogy sört készítsen belőle, ennek földesura elvette. (Zsigmondkori О. I. 3004.) 127 A fehérvári konvent jelenti a királynak, hogy megvizsgálta Segesvári János hatalmaskodásait és megállapította, hogy 1370. júl. 29-én a püspök két vámosi jobbágyának, János fia Istvánnak és Lökösnek a kertjéből (in ortis) két holdon termett és „ad eapetias eongregatas lentes" vittek el. (Veszprémi Regeszték. 261.) 128 1 395 : Prodavizi Mikes özvegyének férjétől rámaradt ingóságai között Szenterzsébeten „50 cubolos avennae et 100 eapetias frugum", Babócsa birtokon „600 eapetias frugum", Szentgyörgyváron „1000 eapetias frugum 500 tinas avennae", Prodavizen „1000 eapetias frugum", Suchyeha birtokon „100 tinas avennae", Sztruga birtokon „300 eapetias frugum" találunk. (Zsigmondkori О. I. 4179.) 129 1 295 : Sólyomkő birtokon (Szepes m.) minden laneus „unam gallinam, cubulum avennae et unum panem" ad (Fejér VI/1 574.) ; 1355 : A Nyalábvárhoz tartozó Ugocsa megyei Nagyszász, Királyháza és Ardó birtokokon lakó jobbágyok szolgáltatása között „acones in avenna et tritici" szerepélnek (Anjou О. VI. 409.) ; 1399-ben az Ugróc várához tartozó Bazna falu (Trenesén m.) soltészlevele részletezi, hogy a soltész milyen jövedelmeket köteles beszolgáltatni a földesúrnak. Előírja a négy telek utáni élelemadó beadását, cenzus fejében 24 aranyforint megfizetését 3 határnapon (István király, György vértanú és Mihály arkangyal ünnepén). E három napon ajándékkal is tartoznak. György napján 100 tojással és 12 sajttal, István király napján 12 csirkével és ugyanannyi kaláccsal, karácsony napján 10 köböl búzával, 10 köböl árpával és 10 köböl zabbal. (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. 301.1.) 130 A dubniezi évkönyv szerint I. Lajos, midőn 1352-ben vereséget szenvedve visszatért az országba, serege a Beszkidektől Munkácsig csak hüvelyes veteményekkel táplálkozott. (Históriáé Hungaricae Fontes Domestici. Volumen III. Chronicon Dubnicense. 166.)
