Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PAB.ASZTPOLITIKÄ.TA 1849-BEN 53 családjáról s jövendőjéről a haza gondoskodik. Csak a zsarnokság idejében kellett a katonának koldussá lenni, midőn a zsarnokság seregében többé nem szolgálhatott. A mi szabad álladalmunk tettleg mutassa meg, hogy vitézeit e sorsra nem kárhoztatja s akkor az újoncok könnyen fognak önkénytesekből szaporodni.« A befejezésben hangsúlyozta Vasvári, hogy tervét a »legtisztább szándék« sugallta, »mellyel nemzeti szabadságharcunk szent ügye iránt« viseltetik, s azért fordult vele éppen Szemeréhez, mert őt tartja annak a férfiúnak, »ki saját vallomása szerint kész minden eszközöket felhasználni a haza és szabadság megmentésére«. Az utóiratban pedig külön is hangsúlyozta, hogy a terv részleteit, »miképpen, mennyi föld és hány vitéznek" lenne kiosztandó«, azt »az ügy practicai kivitele« határozná meg : ő csak a lényeget kívánta megérinteni és lehető gyors életbeléptetését tartja igen fontosnak.174 Szemerében azonban csalódott Vasvári : a nagyhangú, sokat kívánó és keveset ígérő kiáltványok embere nem látta meg a javaslatban rejlő óriási mozgósító erőt s Vasvári életképes, könnyen megvalósítható terve nem került kivitelre, csupán gyönge lökést adott a tízholdas rokkantak régen kátyúba jutott ügyének.175 Ennek ellenére is óriási érdeme Vasvárinak, hogy ilyen nyomatékos formában felhívta a kormány figyelmét a földkérdés és a honvédelem szoros kapcsolatára s ezzel újabb bizonyítékát adta annak, hogy a baloldal, a radikálisok fokozódó felelősségérzettel fordulnak a néptömegek, a parasztság problémái, kívánságai felé. A földosztás ilyen konkrét, határozott formában való felvetése — Táncsics alkotmánytervezete és az Egyenlőségi Társulat kiáltványa mellett — kétségtelenül a legnagyobb előrelépés volt, ami a parasztkérdéssel kapcsolatos elvi állásfoglalások terén 1849 májusáig történt. De más jelek is mutatták, hogy a baloldal az egyre súlyosbodó helyzetben határozottabb, radikálisabb parasztpolitikát vár a kormánytól. A képviselőházból a békepárti intrikák segítségével kiszorított Madarász László például a csákvári kerület választóihoz írt június eleji nyílt levelében újból hitet tett »az úrbériségnek minden maradványát egyszerre és a polgárok terhe nélkül eltörlő« törvény mellett, és a »haza szabadságáért küzdőket és kártszenvedetteket« a »haza szabadsága és függetlensége ellen feltámadt pártütők vagyonaiból« kívánta kielégíteni. Agitációjáról a kormány is tudomást szerzett : a nyílt levél néhány példányát Batthyány István Fejér megyei kormánybiztos felküldte a Belügyminisztériumnak azzal, hogy annak »a nép között leendő szétosztatását tanácsosnak nem vélte, sőt némelly kifejezések miatt veszélyesnek tartván, azokat szétosztatásuk előtt lefoglaltatta«.17 6 Madarász azonban a közigazgatásilag támasztott akadályok ellenére is folytatta agitációját újból való megválasztása érdekében, és hatása túlterjedt választókerülete határain. Noszlopy somogyi kormánybiztos például június 15-i jelentésében azzal kapcsolatban kért utasításokat a kormánytól, hogy Madarász »bár igen titokban, de a vidéken lakó nép hangulatából észrevehetőleg, 174 Vasvári s. k. beadványát a hadbíróság részére készült németnyelvű fordítással együtt 1. Belügymin. ein. 134/1849. sz. alatt. 175 »Irtunk már effélét a hadügynek, csak sürgetni kellene« — írta rá Szemere ceruzával a beadványra, nyilván a tízholdas népfelkelőkkel kapcsolatos időnkénti eszmecserékre célozva. (V. ö. előbb, 10. 1.) Az iraton egyébként további, vele kapcsolatos intézkedéseknek nincs semmi nyomuk. 176 A keltezetlen nyílt levél egy példányát Batthyány István jún. 10-én kelt kísérőlevelével 1. Belügymin. országlászati oszt. 2. kútfő 6. tétel.
