Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PAB.ASZTPOLITIKÄ.TA 1849-BEN 49 beszél Szemere abban az utasításban, amelyet Noszlopy működésével kapcsolatban június 16-án Hunkár Antal veszprémi főispánnak küld. Ebben a fenti módon vázolja Noszlopy tevékenységének két oldalát, aggodalommal szól a népről, amely egyre nagyobb mértékben »communisticus és socialisticus eszméket táplál«, utal az abból származó veszélyre, »ha most azon erő és lelkesedés, melly függetlenségünk kivívásának és biztosításának feltétele, a materialis önérdek ferde irányát véve fel magában, a magyar népben is megtörnék«, és bevallja, hogy »ez felette veszélyes szikra, mellyet ha lángra kapni engednők, ügyünk diadalát hamvasztandaná el kétségtelenül«. A parasztmozgalmak esetleges kihatásainak ez az egyoldalú megítélése azonban itt is .csak a Noszlopynak javasolt megoldásba torkollik: erélyes fellépéssel kell a mozgalmakat letörni. Noszlopyban nem bízik Szemere, elmozdítani azonban egyelőre nem meri, mert »eddigi eljárása és fellépései őt a nép s közvélemény előtt már némi tekintélybe helyezék« ; felszólítja tehát Hunkárt, hogy menjen le Somogyba, ismerje meg a helyzetet és ha ő is úgy találná, hogy Noszlopy »csakugyan nem bír elég akár eszélyességgel, akár eréllyel a népnek kellő rendben s megkívántató iránybani kormányozására«, akkor javasoljon helyette valakit, »kire mind a felette fontos Dráva-vonal megvédése, mind a fennebb kifejtett aggasztó baj orvoslása s megszüntetése szempontjából« a megyét rá lehetne bízni.166 À belügyminiszteri utasítást nem követték Somogyban kormányintézkedések a paraszt mozgalmak ellen ; Hunkár válasza ugyan befutott június utolsó napjaiban, s benne a javaslat, hogy nevezzék ki főispánnak a megye előző évi alispánját, Mérey Józsefet,1663 a katonai helyzet azonban ekkorra véglegesen megromlott s intézkedésekre már nem kerülhetett sor. Noszlopy egyébként is olyan szilárd helyet foglalt már el akkor a somogyi nép szívében, hogy elmozdítására a kormány a személye körül kibontakozott éles sajtóharc ellenére sem gondolhatott. Azonban figyelmeztetései sem jártak eredménnyel s nem tudták meggyorsítani a parasztság érdekében tervezett kormányintézkedések napirendre tűzését. Pedig a kormányt ebben az időszakban nemcsak a dunántúli mozgalmak és az ottani kormánybiztosok jelentései figyelmeztették a paraszti igények kielégítésének szükségességére. Az ország más részeiből is érkeztek tudósítások, amelyek a parasztság kívánságainak, igényeinek fokozottabb figyelembevételétől várták a nép honvédelmi elszántságának fokozását. Sáros megyében például »a volt földesúr és volt jobbágy közti viszonyokból eredt temérdek panaszok« orvoslásával az április 19-i rendelet szellemében hiába próbálkozik meg Jakovich József képviselő, Luzsénszky Pál ottani kormánybiztos munkatársa.16 7 A helyes módszerre maga Luzsénszky hívja fel a figyelmet május 24-i jelentésében. Ebben már nem először hangoztatja, hogy a népet csak anyagi kedvezésekkel lehet újabb erőfeszítésekre ösztönözni ; említi saját példáját, hogy ő, »ismervén a felföldi nép hangulatát, még az országgyűlése kezdete előtt zselléreit és curialis telkeseit fölszabadította, minek következése lőn, hogy a részint orosz, részint tót szécskeresztúri lakosok valóságos apostolai a szabadságnak az egész környéken«. Hozzáteszi, lee A Hunkárnak küldött utasítás fogalmazványát — »elnöki confidentialis« jelzéssel — 1. Belügymin. ein. 219/1849. sz. alatt. i66a Hunkár jún. 24-én kelt jelentését 1. Belügymin. ein. 343/1849. sz. alatt. 167 Erre vonatkozó máj. 13-i jelentését 1. Belügymin. országlászati oszt. 9. kútfő 9. tétel. 4 Századok
