Századok – 1956

TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368

A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A DUALIZMUS KORÁBAN (18 6 7-1900) 385 tes és nyílt fellépése a magyar nemzeti becsület védelmét jelentette és messze felülemelkedett kortársai sovinizmusán, ö sem jutottéi azonban a nemzetek önrendelkezési jogának elismeréséig, a nemzetiségi törvény végrehajtását követelte és a közös haza megszerettetését szerette volna elérni, hogy „ne jusson eszükbe kalandos politikát követni és idegen istenekhez folyamodni". Hosszúra nyúló életének a világháborúig tartó évtizedei alatt élő lelkiismerete volt a magyar nemzetnek, mialatt a soviniszta uralkodó osztályok idegen istenei a Habsburg és Hohenzollern hatalmak lettek, a magyar nép természetes szövetségesei, a nemzetiségek és a szomszéd népek helyett. Amilyen egyöntetű volt a magyar uralkodó osztályok állásfoglalása a népiskolai törvény iránt, ugyanolyan egységes és éles volt a nemzetiségek tiltakozása az országgyűlésen, a sajtóban, a királynál és a társadalom széles rétegeiben. Ez a törvény alkalmas volt arra, hogy ne csak a nemzetiségi burzsoáziák, hanem a náluk is fájdalmasabban érintett széles néprétegek is felszisszenjenek az őket ért súlyos csapásra. A burzsoáziák harca kiszélesedett, kiterjedt a dolgozó tömegek egy részére is, jelezve azt, hogy a nemzetiségi elnyomás a kiegyezés megszilárdulása korában új, kiélezettebb szakaszába lépett. Ez történt Tisza kormányzása, a kiegyezés megszilárdulása idején Magyarországon, amikor a fúzió kiszélesítette a földbirtokos osztály kormányzati bázisát és az uralkodó osztályok gyorsított menetben fogtak hozzá a nemzetiségek jogainak korlátozásához. Bár pogromok és mészárlások nem fordultak elő, a népiskolai törvény és folytatásai világosan megmutatták, hogy a balkáni népek felszabadulásának korában mindinkább szükségét érezték a nemzetiségek ereje megtörésének és a testvérnépeikkel való összefogás elhárításának. Az iskolaügyi törvények sorozatának következő tagja a középiskolai törvény (1883 : XXX. tc.), mely amellett, hogy előírja a nem magyar tannyelvű középiskolákban a tannyelvnek megfelelő nemzetiségi irodalom történetének oktatását, azt is megszabja, hogy „kötelesek a (nemzetiségi) tannyelven és irodalmán kívül a magyar nyelv és irodalmának történelme, mint rendes tantárgy tanításáról is gondoskodni, és pedig oly óraszámban, mely annak kellő elsajátítását lehetővé tegye". Ellenőrzés céljából a vonatkozó tantervet és órabeosztást előzetesen a vallás- és közoktatási miniszternek kötelesek bemutatni. A nem-magyar tannyelvű középiskolák VII—VTH. osztályában a magyar nyelvet és irodalomtörténetet magyar nyelven kell előadni és e tantárgyból az érettségi vizsgálatot is ezen a nyelven kell letenni. A nem magyar nemzetiségű tanárokra vonatkozóan pedig a magyar nyelven és irodalmon kívül még a szakvizsga letételét is magyar nyelven követelte. A törvény szövege nem fejezi ki világosan azt a tartalmat, mely benne rejlik. A magyar uralkodó osztályok valódi magyarosító célját többek közt Grünwald Béla soviniszta politikus fejtette ki az országgyűlés színe előtt. A magyar nemzet szerinte a honfoglalással „belépett az európai nemzetek arisztokráciájába s az uralom és előkelőség tradíciója nem veszett ki belőle a nagy csapások s az elnyomatás idejében sem. A magyar fajnak ez öröklött pozíciója tűzi ki feladatait, ez határozza meg sorsát, melyből nincs menekvés. A magyar nemzet missziója : az egységes önálló magyar állam fenntartása. Ebből le kell vonni a legszigorúbb logikai következtetést ... A magyar nemzet sorsa vagy az uralom, vagy a szolgaság, harmadik lehetőség nincs. Hiába egyezkednénk, hiába alkudoznánk, itt nem adunk kegyelmet, még ha meg is adja magát valaki." <5 is tiltakozik, mintha erőszakos elnyomást értene