Századok – 1956

TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368

376 I. TÖT H ZOLTÁN A magyarországi nemzetiségek burzsoá osztályai a kapitalizmus felfelé haladó szakaszában folyton erősödtek, a magyar uralkodó osztályok és osztrák szövetségeseik ellenében azonban gyengéknek bizonyultak. Minthogy saját népük tömegeire nem mertek támaszkodni, s így a nép forradalmi erői nem álltak rendelkezésükre, a szövetségest hol Becsben, hol a magyar uralkodó osztályokkal való kiegyezésben, hol anya- vagy testvérországaikban, kisebb mértékben a cári pánszlávizmusra való támaszkodásban keresték. Ezek a kísérletek nem bizonyultak sikereseknek. Bécs számára a dualizmus alapján való megmaradás nagyobb érdeket jelentett, mint az egyes nemzetiségekkel való összefogás a magyar uralkodó osztályok ellen. A magyar uralkodó osztályok nem voltak hajlandók a kizsákmányolásból jelentős részt átengedni a nemzetiségi vezetőknek. A pánszlávizmusra való támaszkodás legalább olyan nemzeti veszedelmet jelentett volna a nemzetiségeknek, mint a magyar uralkodó osztályok hatalma. Az anyaországok és testvérnépek még nem voltak abban a helyzetben, hogy felszabadításukra vállalkozhattak volna. Végül, de nem utolsó sorban, a forradalmi helyzet hiánya és a nemzetközi politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy a nemzetiségek sorsának alakulásában lényeges változás történjék. A nemzetiségek gazdasági-társadalmi-politikai erőinek viszonylagos fejletlensége és keresett szövetségeseik megbízhatatlansága vagy viszonylagos gyengesége miatt a népre nem támaszkodó nemzetiségi burzsoáziák mozgalmai, gyakran heves tünetei ellenére is kisszerűségre és eredménytelenségre voltak kárhoztatva. Pozitív jelentőségük annyiban van, amennyiben részben polgári demokratikus követelményekért is harcoltak (igaz, nem nagy következetességgel) és főként annyiban, hogy a náluk sokkal reakciósabb magyar uralkodó osztályok elnyomása ellen léptek fel. A század végefelé fellángoló parasztmozgalmak és különösen a nemzetiségek osztállyá fejlődő proletariátusának harca új erők felszínre lépését jelezte, melyek történelmi szerepe a maga teljes jelentőségében csak a monopolkapitalizmus idején bontakozik ki. 4. A magyar kormányok és pártok elnyomó nemzetiségi politikája Az a körülmény, hogy Magyarország soknemzetiségű állam volt, melyben a nem-magyar nemzetiségű népek száma meghaladta a magyarokét, az egész XIX. század folyamán erőteljesen meghatározta az uralkodó osztályok bel- és külpolitikáját. A soknemzetiségű államban az uralkodó nép uralkodó osztályai sokkal nehezebben tudják sakkban tartani a dolgozó tömegeket, mint a nemzeti államban. A nyelv és a vallás különbözőségei, a nemzetiségek sokfélesége és a szomszédságban kialakult, nemzeti szempontból szabadabban fejlődő államalakulatok — mind növelik az elnyomás stabilizálásának nehézségeit. Különösen nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy a soknemzetiségű állam a Habsburg-monarchia része, melyben egyrészt az osztrák uralkodó , osztályok és a dinasztia hatalma, másrészt a magyar nemzet valódi érdekei ellentétben állanak egymással. Ugyanakkor érdekellentét áll fenn a magyar uralkodó osztályok és a magyarországi nemzetiségek vezető rétegei közt is. Éppen ezért a bécsi hatalom a hagyományos „divide et impera" elv alkalmazásában kiváló lehetőséget talált arra, hogy a magyarországi nem magyar népek látszólagos támogatásával fokozza és a maga előnyére használja fel