Századok – 1956
TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368
374 I. TÓTH ZOLTÄX fejlődést. A magyarországi kapitalista fejlődés viszonylagos előnye a Balkánnal szemben vezethetett arra, hogy a magyarországi szerbek és románok a XIX. század első feiében még tanítómesterei lehettek a török alól még nem vagy csak félig felszabadult testvéreiknek a kultúra és a gazdaság terén. Különösen a kiegyezés évtizedétől kezdve a helyzet lassanként megváltozik. Románia és Szerbia az orosz nép segítségével fokozatosan tágítják a töröktől való függés kötelékeit, majd a berlini kongresszus elismeri függetlenségüket (1879), fejedelemségből királysággá lettek (1881, 1882) ; politikai függetlenségük gazdasági-társadalmi emelkedésükkel, ez pedig kulturális és politikai izmosodásukkal jár együtt. Az anyaországok vonzóereje a Magyarországon lakó néptestvérekre óriási módon megnövekszik. Az egységes nemzeti piac követelményét 1848-ban a szükséges gazdasági alap még nem támasztja alá, a dualizmus korában azonban lassanként reális kívánsággá érik. mely határokon innen és túl előtérbe állítja a nemzeti egység, a nemzeti állam megvalósítását. A Monarchia és a nemzetiségek sorsa persze á nagyhatalmak és csoportosulásaik erőviszonyának is függvénye. A nemzetiségek, különösen a románok a 90-es években nagy erőfeszítéseket tesznek a magyarországi nemzetiségi elnyomás megismertetésére a nagyvilággal és ezen a téren a Monarchia ellenfelei és barátai sorában jelentős eredményeket könyvelhetnek el. b) A magyarországi nemzetiségek fejlődésének legfőbb akadálya a magyar uralkodó osztályok nemzetiségi elnyomó tevékenységében és a dualizmusnak ezt támogató rendszerében rejlett. Az elnyomás kiterjedt az élet egészére s a politika, a gazdaság, a kultúra terén egyként érvényesült. A politikai elnyomás módszerei tekintetében a közigazgatási eljárás volt a legkiterjedtebb és a legjellemzőbb. A magyar uralkodó osztályok többnyire közigazgatási és közrendészeti ügynek tekintették a nemzetiségi mozgalmakat, úgy vélték, ezeket az ún. „izgatók" megfékezésével szerelhetik le a legkönnyebben. A politikai arénában való megjelenéstől reakciós választási törvényekkel és választási erőszakkal tartották távol a nemzetiségeket. A nemzetiségi törvényt nem, vagy csak a nemzetiségekre hátrányos részleteiben hajtották végre. A század vége felé e törvény visszafejlesztését vagy teljes eltörlését vetették fel. Az állam minden szervét mozgósították a nemzetiségek korlátozására, megrendszabályozására és elmagyarosítására, A csendőrség, a rendőrség, a hadsereg, a közigazgatási szervezetek a legnagyobb lenézéssel, durvasággal bántak a nemzetiségi lakosokkal, különösen a dolgozó néppel. A nemzetiségek gazdasági fejletlensége miatt a dualizmus első évtizedeiben a kormányok nem fordítottak nagy gondot azok gazdasági elnyomására, bár a fejlődés helyi jelenségeit igyekeztek közigazgatási eszközökkel minél inkább akadályozni. A nemzetiségi hitelintézetek hálózata úgyszólván akadály nélkül épülhetett ki, sokkal érzékenyebben fogadták azonban az ipari kezdeményezéseket. A soknemzetiségű Magyarországnak egységes, nemzetekre el nem különülő országos piaca volt, a nemzetiségileg többékevésbé elhatárolható területein pedig a magyar és az osztrák tőke ereje a nemzetiségi tőkével szemben elsodró fölényben volt. Csak a századforduló után válik a kormányok gazdasági elnyomó politikája esetlegesből rendszeresebbé. A törvényhozási és közigazgatási módszerek alkalmazásától, főként az oktatásügyi törvények végrehajtásától vártak eredményt a nemzetiségek elmagyarosítása terén. Ennek a törekvésnek azonban igazán számottevő