Századok – 1956

TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368

A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A DUALIZMUS KORÁBAN (18 6 7-1900) 371 korában a legtöbb nem magyar nép nem, vagy alig részesedett a feudális földtulajdonnal járó kiváltságokból, úgy a kapitalizmus korában is jelentős hátrányai voltak. A fejletlen, állami léttel nem rendelkező népek nemzeti fejlődése a soknemzetiségű államban általában különbözik a magyar nemzeti fejlődés típusától, mely utóbbinál az árutermelő középbirtokos nemesség a burzsoázia némely funkcióját pótolja. A magyar uralkodó osztályok által elnyomott, elmaradottabb nemzetiségek nemzeti fejlődésében a középbirtokos nemesség szerepét gyengén fejlett burzsoá jellegű rétegek, kisiparosok, kiskereskedők, gazdagparasztok, továbbá az uralkodó nemzet által érvényesülésükben akadályozott értelmiségiek, papok, tanítók, tanárok, majd később ügyvédek, kis számban hivatalnokok és katonatisztek játszották. Ugyanakkor az egész parasztság harca a feudális maradványok ellen jelentős tömegerőt kínált a nemzeti fejlődésért folytatott harcban. A nemzettéválás nyugati „normális" fejlődése mellett Magyarországon két más fejlődési típust állapíthatunk meg. Az első típusú fejlődést Ausztria politikai túlsúlya és gazdasági kizsákmányolása torzította el, de nem olyan mértékben, hogy az elnyomott népeknek teljes saját társadalmi szerkezetük, nemzetükből való alapvető (kizsákmányoló és kizsákmányolt) osztályaik ne lettek volna. Ezek ugyanakkor függetlenségében korlátozott, de mégis állami léttel, fejlett politikai intézményekkel is rendelkeztek (magyarok, részben horvátok és erdélyi szászok). A második típusnál viszont az első típusnál jelzett, politikailag és gazdaságilag korlátozott népek uralkodó osztályai a maguk során a nekik alárendelt népeket nyomták el és zsákmányolták ki. mely utóbbiak fejlődésükben további eltorzulásokat szenvedtek és az volt a legjellemzőbb vonásuk, hogy társadalmi szerkezetük többé-kevésbé hiányos volt. Ez annyit jelent, hogy a feudalizmus idején többnyire csak kizsákmányolt saját osztályuk volt, melyet elsősorban az első típushoz tartozó népek uralkodó osztálya zsákmányolt ki. A kettős elnyomás alatt élő népek két alapvető osztálya közül a kizsákmányoló földbirtokos osztály tehát nagyrészt idegen nemzetiségű volt, míg a saját nép kebeléből jórészt csak a kizsákmányolt parasztság és egyéb dolgozó rétegek kerültek ki. A burzsoá forradalom megtörte az idegen kizsákmányoló osztály földtulajdon-monopóliumát, utat nyitott a nemzetiségi földtulajdon megteremtésére és megindította a teljes nemzeti társadalmi szerkezet visszaállításának folyamatát. A jobbágyfelszabadítás kétségtelenül döntő áttörést jelentett : a nemzetiségi parasztság parcellái megalapozták a kétszeresen elnyomott nép nemzeti földtulajdonát. Kelet-Európában, ahol a polgári fejlődés — az első típusnál is, de a másodiknál még fokozottabb mértékben — elmaradott, a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének a nyugat-európainál viszonylag sokkal nagyobb szerepe van. A nagybirtok fennmaradása a mezőgazdaság kapitalista fejlődését a porosz útra terelte és Magyarországon kiemelkedő gazdasági és politikai szerepet biztosított a magyar földbirtokos osztálynak. A második típushoz tartozó nemzetiségek ilyen földbirtokossággal osztályméretekben nem rendelkeztek. Minthogy többnyire csak erősen fejletlen burzsoá rétegeik voltak, az ipari kapitalizmus fejlődésébe sem sikerült jelentékeny mértékben bekapcsolódniok. A nemzetiségek burzsoá rétegei tehát sem a mezőgazdaság, sem az ipar kapitalista fejlődéséből nem láttak annyi hasznot, mint az uralkodó nép uralkodó osztályai, a tőkés profitnak csak