Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAK NÉP 351 Erős volt a lakosság vagyoni rétegződése is, mint a soproni adólajstrom stb. mutatja. Egyik oldalon álltak itt a szőlőmunkásokat is kizsákmányoló patríciusok és szőlőbirtokos kézművesek, a másikon a zsellérek, akiknek száma az adózó polgárok 35 százalékát is elérte és ezek közt is sok falusi háziiparos volt, de sok mezőgazdasági napszámos (szőlőkapás, kaszás, cséplő stb.) is. Az adólajstromok tanúsága szerint Sopronban is a belvárosban élt a gazdag polgárság, patriciátus, míg a négy külvárosban a szegényebb népesség.7 0 Magas városi fejlettséget mutat a püspöki város Pécs is a XIV— XV. század fordulóján, oklevéladó önkormányzatával, több negyedet magában foglaló nagy területével. Lakosságának differenciáltságára szegénykórháza vall, melynek élén a XIV. század végén a pápától is tudomásul vett „szokás szerint" világi emberek álltak. Pécs lakosai közt ez időben állandóan találkozunk kereskedő-vállalkozókkal (institor). Ezek között akadnak, akik sókamarabérlettel is foglalkoznak, vagy Béccsel állnak kereskedelmi forgalomban, van köztük magyar világi értelmiségi, vannak olasz és osztrák származásúak, vagy Bécsből nősülők. A város ipara jelentékeny : szűcs, ötvös, kardcsiszoló, festő, szabó, ács, molnár fordul elő. Ez időben is említik a város iparosnegyedét (vicus Malomsed = Malomszeg), melyben a Tettye-patak lerohanó vizén működő sok vízimalom állt a gabona őrlésére, a fa, gyapjú, bőr feldolgozására. A polgárok igyekeztek a könyékbeli falvakban is kisebb birtokot szerezni, pécsiek szántóföldvásárlásáról, szőlőiről, borsajtójáról, rétjéről, malmáról vannak híradások. (Pécsi polgár még jobbágyokon hatalmaskodó mohácsi gazdatisztként is szerepel.) A jobbágyság pedig felkereste a város piacát.71 A városok legvagyonosabb rétege nagyrészt német patrícius családokból állt. Ezek voltak a legnagyobb adófizetők, de sokszor kisebb adókulccsal, mint a kisebb vagyonú polgárok. A városi pénztárak szinte ellenőrizetlen kezelése a patríciusok kezébe juttatta vissza az adót. A patrícius családok a városok vezetését örökletessé akarták tenni. Sopronban már a XIV. század végén a belvárosi háztulajdonosok jó része rokoni kapcsolatban állt egymással, ezekből alakult ki a szűk vezetőréteg a városban, néhány német patrícius családból kerültek ki egymást váltva a polgármesterek és bírák, s ugyanezek a személyek alkották a városi tanács zömét. Az efféle jelenségek növelték a városok lakosságának ellenállását. Az elégedetlenkedőket a patrícius vezetőmaximális lélekszámát többre teszi. A soproni iparágak számának hozzávetőleges becslését az 1379-i 32 és 1440-i 52 alapján tételezzük fel. Sopron lakosságát kevesebbre becsülte Házi: Sopron középk. egyh. tört. 313. 1. és Mollay Károly : A vármegye történeti vázlata 1848-ig (Csatkai Endre stb. : Sopron és környéke műemlékei. Bpest, 1953.) 51. 1. — Sopronban a tárgyalt korszakig az általános piac 1379, a marhavásártér 1389, a gabonapiac 1400, а sópiac 1428-ban jelent meg. Házi Jenő: Sopron I. 1. 255, 297. sz., II. 1. 179, 45. 1. 70 Szűcs Jenő, i. m. 38—39, 55, 61, 169, 258—259. 1. 71 Szabó Pál Zoltán, i. m. 328—330. 1. ; Mályusz Elemér : A mezővárosi fejlődés, (Tanulmányok . . . ) 161. 1. ; Áldásy Antal: Alsáni Bálint bíbornok. Bpest, 1903. 48. 1.; 1349: Zichy Okmt, II. 271. sz. ; 1371: Dl. 8776 ; 1371, 1375: Dl. 5974, 5975 ; 1375: Dl. 6294, Dl. 8776.; J Koller, i. m. III. 171. 1. ; 1379: Dl. 6599; 1385: Dl. 7130; 1392 : Zsigmondkori Okit. I. 2429. sz. ; 1393 : J. Koller, i. m. III. 210.1. ; Zsigmondkori Okit. II. 1402. dec. 5., 1404. márc. 31. - ápr. 15, 1406. jan. 29., 1408. szept 8., szept. 9., 1409. aug. 2., 1410. jún. 21. ; 1411 és 1412 : Dl. 8776 ; 1444 : Dl. 44380; Liderer Emma: A középkori pénzüzletek története Magyarországon (1000—1458). Bpest, 1932. 164-165. 1.
