Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
342 SZÉKELY GYÔÏTGY A huszitizmus erőteljes magyarországi elterjedését megelőző időszakban a földbirtokos osztály leggazdagabb világi elemei nem is érik be birtokaik haszonbérletek útján való növelésével az egyházi birtokokból, hanem erőszakos eszközökhöz is folyamodnak. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az egyházi birtokok haszonbérbe vétele sem volt mindig mentes az egyházi földesúr bérbeadásra való erőszakos befolyásolásától. Barta István egyik tanulmányában — szellemtörténeti elképzelései ellenére is — lényegében helyesen tapintott rá arra, hogy Zsigmond egyházpolitikájának bizonyos lényeges mozzanatai mögött a világi nagybirtokosok céljai állottak : ,,A társadalmi fejlődés iránya, a nagybirtokos osztály egyre növekvő jelentősége tehát nagy befolyással van a XIV. és XV. század fordulóján az egyházi viszonyok, főleg a javadalompolitika alakulására. Elsősorban abban nyilvánul meg ez a hatás, hogy a király ennek a társadalmi osztálynak a befolyása alatt próbál először törvényes alapot találni ai'ra, hogy a pápai javadalompolitikával szembehelyezkedjék." Barta ezután a konkrét anyagon részletesen bizonyította, hogy Zsigmond uralkodása idején a főpapi székek túlnyomó részében nagybirtokos családok sarjai ültek, másfelől, hogy 1407-ben 15 érsskség és püspökség volt üresedésben Magyarországon, jövedelmük a királyi kincstárba folyt, a kezelésük jórészt világiak kezén volt, akik elsősorban ismét nagybirtokosok. Az egyházi birtok megszerzésének ilyen — legalább a világi feudális urak szempontjából legális — formái mellett azonban a nagybirtokosok a birtokszerzés hatalmaskodással egybekötött módjait sem vétették meg, amint Barta Istvánnak ezt számos példával meggyőzően sikerült igazolnia : „A Zsigmond korát annyira jellemző hátalmaskodások, erőszakos birtokfoglalások elsősorban a kellő védelem nélkül álló egyházi birtokok ellen irányulnak és a hatalmaskodó többnyire a feltörő birtokososztály valamelyik tagja." Különösen találó erre az a példája, hogy,1418-ban az esztergomi érsek halálát követő zavarokban sok nemes és más rendhez tartozó ember nagyon sok egyházi birtokot idegenített el.38 Mindez hozzájárult az egyházi hatalom és tekintély megrendüléséhez. A hatalmaskodások károsultjai pedig közvetlenül a parasztok voltak. A nép nemcsak fokozódó kizsákmányoló tevékenysége miatt szállt szembe az egyházzal, hanem a papság növekvő züllöttsége miatt is. A pápai, inkvizitori és egyéb iratok szerint gyakoriak a pénzhajhászó, az egyház javait eltékozló, pecséthamisító, simoniákus, gyilkos, erőszaktevő papok. Ilyen pap volt a — egy 1396. évi perben sfcerepíő — sasadi plébános, akit civakodó, becstelenül élő, egyházi javakat fecsérlő embernek jellemeznek, s tetézésül megölt egy budai német szénakereskedőt. 1397-ben az esztergomi kanonokokat kellett pénzbírság terhe mellett eltiltani a kocsmába járástól, a szőlőben való vadászattól.39 Nem volt ritka a papok ágyassága (pl. a pécsi egyházmegyében). Közülük is kirí Szász Benedek széki (Baranya vm.) plébános * 38 Barta István: Egyház és állam viszonya Magyarországon a középkor végén Bpest, 1935. 36—37, 39—42. 1. — A huszita forradalmi mozgalom előestéjén hasonlóvá vált a dúsgazdag egyház helyzete Csehországban is : ,, . . . a XV. század elején valamenynyi társadalmi réteg gyűlöletének középpontjában állott ..." — írja Josef Macelc — ,, . . . az egyház e nagy gazdagsága csábította a világi hűbérurakat és nem ment ritkaságszámba az egyházi uradalmak ellen elkövetett rablótámadás ..." A huszita forradalmi mozgalom. Bpest—Kassa, 1954. 18—19. 1. 39 Zsigmondkori Okit. I. 4518. sz. ; Kollányi Ferenc: Visitatio Capituli E. M. Strigoniensis anno 1397. (Történelmi Tár 1901) 251., 265. 1.
