Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
338 SZÉKELY GYÔÏTGY földesurak 12 sertését (porcos iobagionura . . . porcos eorumdem exponencium proprios) ugyancsak elvitték, részben eladásra, részben felhasználásra. Hasonlóan megkülönböztették az allodiális és a jobbágyi állatállományt (pecudes et pecora tam ipsorum . . . quam eciam iobagionum eorumdem) a Tomaj és Rezi birtokokat (Zala vm.) 1448-ban ért hatalmaskodással kapcsolatban, amikor is 400 ökröt, 170 ménesbeli lovat, 300 tehenet vittek el összesen.22 Mályusz Elemér arra mutatott rá, hogy a bírságjövedelmeket jelentékeny mértékben használták fel allodiális állatállomány szerzésére. Pálóczi Mátyus nádor bírság fejében még a pénznél is szívesebben fogadott el lovakat és teheneket allodiumába. 1435-ben pl. Dolhai Szaniszló román nemestől bírságul 40 ökröt és 2 lovat kapott. Már a század elején a krassófői várnagyok által jogtalanul lefoglalt lovak is ilyen célt szolgálhattak.2 3 A jobbágyok halászattal kapcsolatos terhein túl, azzal összefüggésben megnövekedett a földesúri halászat is. Jól példázza ezt a Tolna megyei Padd halászóhelyeinek története. 1365-ben a királynak kellett foglalkoznia azzal az üggyel, hogy Olivér mester fiai a veszprémi káptalan faddi halászóhelyein a halászokat nem engedik dolgozni, fegyvercsekkel űzik el őket s a halászni merészelőket fogsággal fenyegetik, sőt azokat új visszaélésként bírságszerű megváltás fizetésére kényszerítik (eosdem pactando). 1382-ben nekibátorodva a király halála után, Olivér fiainak familiárisa és officiálisa már erőszakkal halásztatott a faddi káptalani halászóhelyeken. Ugyanebben az évben az egri káptalan egyik birtokának halászait megverették és halászóhelyüktől elűzették, majd a halászóhelyen halásztattak nemesek, oda hozott halászokkal. A halászat akadályozása tehát itt is a célul tűzött halszerzésssl függött össze. A XIV. század végén több helyütt előfordul az erőszakos halásztatás, a jobbágy halászati munkaeszközétől és zsákmányától megfosztása, vagy éppen a jobbágyok halászóhelyeinek hatalmaskodó megsemmisítése. A földesúri halászatra jellemző, hogy a garamszentbenedeki apátságtól halászóhelyeket (elsősorban említi az oklevél) és földet (piscinis et terris) bérelt Kávai Domonkos, akinek mellékneve Pozsár (halnév !). Évi haszonbér fejében 1422-ben 12 forintot fizetett. S a halászat jövedelmezősége okozhatta, hogy 1425-ben egy birtokügylet során először említ az oklevél egy lakatlan birtokot, amelyhez halászóhelyek és Duna-szigetek tartoztak (cum piscaturis et insulis Danubii), s csak utána a lakott birtokrészeket (Komárom vm.).24 Végül fokozatosan erősödött a földesurak törekvése a parasztok szabad költözési jogának megnyirbálására is. Ezt mutatja Zsigmond számos — adott esetre szóló — parancsa és néhány korabeli törvény (1405. évi első és második, 1435. évi törvény). Ezek a rendelkezések a jobbágyság amúgy is több feltételhez kötött költözési szabadságát kívánták biztosítani. Zsigmond rendelkezé-22 Zay es. lt. Zayugrócon Litt. В. F. 1. N. 80. (= О. L. fgy. Z. 240.), „Magarolaz" és Nagyolaszi azonosságára Gsánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Bpest, 1894. 236 1. Hosszúbácsi helység valószínűleg azonos a Valkó megyei Bácsival, ahol már 1314-ben vámhely volt : Dl. 40350 ; Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták 836. sz. ; Zsigmondkori Okit. 1. 2184, 4637. sz. ; Sopron vm. tört. Okit. II. 57. sz. ; Zala vm. Okit. II. 272. sz. 23 Mályusz Elemér id. kéziratos tanulmánya ; Pesty Frigyes: Krassó vm. tört. Okit. 124. sz., vö. Zsigmondkori Okit. I. 1080. sz. (ez a keltezést 1389 helyett valószínűleg 1404-re teszi). 24 Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták 580, 583, 776. sz. ; Egri főkáptalan magánlevéltára 18. 1. 1. 2. sz. ; Zsigmondkori Okit. I. 4100, 5801, 6001. sz. ; Dl. 48791 ; Dl. 43639.
