Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON (ME) 195 történelmi helyzet és az államhatalom osztálytartalma folytán.6 8 Ez azonban érthető is, ha az akkori „koalíciós viszonyokra" gondolunk. Az elnök megválasztása és hatásköre kérdésében lényegében a demokratikus erők álláspontja jutott érvényre. Amint a törvény a maga egészében, a köztársasági elnök hatásköréről szóló paragrafusok sem igen haladják túl a polgári demokratikus alkotmány jogi kereteit, a polgári demokratikus elveket azonban következetesen valósították meg, úgy, ahogy azok a polgári államokban igen ritkán érvényesülhetnek. Az 1946. I. tc. következetesen keresztülviszi az elnök alárendelését a törvényhozó hatalom szervének, a nemzetgyűlésnek. Az elnök a nemzetgyűlés által alkotott törvényeket másodízben már mindenképpen köteles kihirdetni ; hadüzenetre, békekötésre csak a nemzetgyűlés előzetes felhatalmazásával jogosult; a miniszterelnököt csak a nemzetgyűlés politikai bizottságának meghallgatása után nevezheti ki stb. A Magyar Kommunista Párt a törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájában módosító indítványt tett annak érdekében, hogy a törvény szövegében a köztársasági elnöknek, vagyis a végrehajtó hatalom képviselőjének a nemzetgyűlés, azaz a törvényhozás alá rendelése még teljesebben jusson kifejezésre. A Révai József által beterjesztett javaslat szerint az 1946. I. tc. 13. paragrafusa első bekezdésének az eredeti szöveg helyett — „A végrehajtóhatalmat a köztársasági elnök a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolja" — így kellett volna hangoznia: „A végrehajtóhatalmat a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium gyakorolja".6 9 Sulyok Dezső előadó felszólalása után azonban a nemzetgyűlés kisgazdapárti többsége elvetette ezt, a módosítást. Azt, hogy a törvény a köztársasági elnök hatáskörét nem a reakciós erők óhajainak megfelelően határozta meg, mutatja a Közigazgatási Bíróság kísérlete, amit ennek a hatáskörnek megváltoztatására tett. A Közigazgatási Bíróság — amely a felszabadulás után hosszú ideig reakciós gócpont volt, az államapparátuson belül — a nemzetgyűléshez intézett feliratában kifejtette, hogy a bíróság alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozó tanácsa februárban ülést tartott, amelyen megállapította, hogy az államformát rendező 1946. I. tc.-nek „hiányosságai" vannak ; ezek kiküszöbölésére többek között szükségesnek jelentette ki a köztársasági elnök jogkörének bővítését.70 Az Igazságügyminisztérium, amelyhez a miniszterelnök a neki is megküldött feliratot véleményezés céljából áttette, jogi indokolással szükségtelennek nyilvánította a javasolt módosításokat. Ez az epizód önmagában véve jelentéktelen, következménye és hatása nem volt ; csak annyiban figyelemreméltó, hogy közvetve mutatja a törvény pozitív vonásait : megmutatja, mit tartottak szükségesnek támadni a reakciós erők. Ha magát a köztársasági törvényt akarjuk értékelni és jellegét meghatározni, abból kell kiindulnunk, hogy bár a törvényben formailag a polgári demokratikus elemek vannak túlsúlyban, sok eleme már túlmutat a polgári demokratikus köztársaság szűk keretein. Ilyen elemek : az elnök hatalmának következetes, nemcsak formai, hanem tényleges alárendelése a törvényhozásnak, a nemzetgyűlés politikai bizottságának a törvényben biztosított döntő szerepe többek közt a kormány kinevezésénél. Ezek az elemek a felszabadulás utáni államhatalom népi jellegéből következnek, abból, hogy ebben az 68 Lásd erre részletesebben „Magyar Alkotmányjog", Egyetemi tankönyv, Szerk. Beér János. 1951. 109. 1. 69 Az 1945. nov. 29-re összehívott nemzetgyűlés naplója. I. k. 344. 1. 70 Lásd Igazságügyminisztérium irattára. Tj. 1946—506. 13*
