Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
192 L. GÁL ÉVA út közti küzdelem eldőljön, még további szívós harcokra volt szükség, sőt a leghevesebbek még csak ezután következtek. A Kommunista Párt a köztársaságért való harcban nemcsak a saját tömegeire támaszkodott, hanem olyan tömegekre is, amelyek más kérdésekben még nem mindig követték a pártot. A köztársaság kérdésében más pártok és a pártonkívüliek széles tömegei is egyetértettek a kommunisták álláspontjával, hiszen itt a demokratikus fejlődésnek egyik népszerű és általánosan elfogadott követelményéről volt szó. A Közvéleménykutató Intézet 1945 decemberében és 1946 januárjában köz véleménykutatást rendezett az államforma kérdéséről. Az intézet közölte jelentésében, hogy az államformaváltozásról megkérdezettek többsége a köztársaság mellett foglalt állást-.5 4 Magában a Kisgazdapártban is az egyszerű tagok többsége és a becsületes vezetők a köztársaság hívei voltak. Ezt tükrözte, hogy a Kisgazdapárt 1946. január 7-i képviselői értekezletén, amelyet az államforma-kérdés megvitatására hívtak össze, a parasztképviselők a köztársaság mellett álltak ki.5 j Hasonlóképpen tették ezt egyes kisgazdapárti paraszt képviselők a Kis Újságnak adott nyilatkozatukban.5 6 Dobi István, a vezető baloldali kisgazdapárti politikus január 17-i rádióbeszédében foglalkozott az államforma rendezésének kérdésével. Dobi István az egész ország színe előtt kijelentette : ,,. . . Ügy érezzük, merénylet lenne, ha most halogató álláspontra helyezkednénk a köztársasági államforma kérdésében. . . Mi a legközelebbi időben már köztársaságot akarunk."5 7 Ez az állásfoglalás hatalmas paraszti tömegek véleményének adott hangot. A néptömegek aktív fellépését mutatja a békéscsabai dolgozók reakcióellenes tüntetésének a miniszterelnökhöz intézett memoranduma, amely a köztársaság kérdéséről a következőket írja:,,. . .A népi demokratikus Magyarország felépítésében elengedhetetlen követelmény államformánk félreérthetetlen módon történő alkotmányos beiktatása. Követeljük a királyságra emlékeztető minden intézkedés azonnali eltörlését, a Habsburg-dinasztiával rokonszenvezők eltávolítását, mert megengedhetetlennek tartjuk, hogy a királypártiak, a hercegprímással az élén, szervezkedhessenek és ezzel akadályozzák a népi demokratikus köztársaság kikiáltását."'8 A békéscsabaiak határozottan leszögezték, hogy az államforma sem olyan kérdés, amelyről a politikusok a nép bevonása nélkül dönthetnek — ahogy azt az ellenforradalmi erők szerették volna. Hogy a tömegek mozgósítása, bevonása a köztársaságért folyó harcba mennyire elevenébe talált a reakciós erőknek, arra következtethetünk a Magyar Nemzet című kisgazdapárti lapnak a Szabad Néppel erről a kérdésről folytatott polémiájából. A Magyar Nemzet „Harci riadó csata nélkül" című cikkében a Szabad Nép egy cikkével kapcsolatban nekitámadt azoknak, akik harcot hirdetnek a köztársaságért. A jobboldali kisgazdák szerint harcra nincs szükség, hiszen „atömegek alkotmányos kérdéseket rendes (?) országokben nem harccal, hanem szavazással szoktak eldönteni. . . Nagyon súlyos 54 A Magyar Közvéleménykutató Szolgálat jelentései, 1946. 1. sz. 55 Lásd Független Magyarország, 1946. jan. 14. 56 Lásd Kis Újság, 1946. jan. 11. 57 Kis Újság, 1946. jan. 19. 68 Vásárhely Népe, 1946. jan. 31.
