Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
172 L. GÁL ÉVA A feudalizmustól örökölt monarchiából tehát általában nincs közvetlen átmenet a szocialista államba. Elengedhetetlen közbeeső állomás — amint azt a történelem azóta sokszor bebizonyította — a demokratikus köztársaság kivívása. Általánosabban szólva ez azt jelenti, hogy a proletariátusnak, mielőtt közvetlenül hozzákezdhetne a szocializmusért folytatott harchoz, előbb el kell söpörnie az útból a feudalizmus maradványait — politikai és gazdasági téren egyaránt. Gyakorlatilag ez a kérdés először 1905-ben, Oroszországban merült fel a proletariátus előtt, annak következtében, hogy a forradalom olyan országban került napirendre, amelyet át- meg átszőttek a feudalizmus maradványai. Ez utóbbiak közül a legfőbb a földesúri nagybirtokrendszer és a cári monarchia volt. Lenin volt az, aki kidolgozta a munkásosztály által követendő stratégiát és taktikát a demokratikus forradalomban és ezen belül a munkásosztály viszonyát a demokratikus köztársasághoz. Lenin kimutatta azt, hogy következetes polgári demokratikus átalakulás nélkül nem lehet eljutni a szocialista forradalomig, a következetes polgári demokratikus átalakulás pedig lehetetlen a monarchia megdöntése, a demokratikus köztársaság kivívása nélkül. ,,A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban" című művében Lenin élesen bírálta a mensevikeket, akik programjukból kihagyták a köztársaság megteremtésének követelését és kimutatta, hogy éppen azért tették ezt, mert nem akarták a forradalom következetes végigvitelét. A mensevikek a köztársasággal kapcsolatos bolsevik állásponttal szemben azt a hazug vádat hangoztatták, hogy az ,,kritikátlan magasztalása a polgári demokratikus köztársaságnak". Lenin erre a vádra így felelt : „A szociáldemokrácia sohasem félt és nem is fél majd megmondani, hogy szentesíti a köztársasági-demokratikus burzsoá rendet az önkénye uralmi-hűbéri burzsoá renddel szemben. A burzsoá köztársaságot csak mint az osztályuralom utolsó formáját »szentesíti«, mint a legalkalmasabb porondot a proletariátusnak a burzsoázia elleni harca számára. . ."2 A köztársaság kivívása tehát eszköz, amellyel a munkásosztály közelebb hozza a szocialista forradalom óráját. Lenin igen fontosnak tartotta a köztársasági eszme progagálását a munkásosztály között. „Szélesebb körben el kell terjesztenünk — írta — azt a gondolatöt, hogy csak köztársaságban kerülhet sor a proletariátus és a burzsoázia döntő összecsapására, valamennyi orosz forradalmár között és az orosz munkások minél nagyobb tömegei körében bizonyos köztársasági hagyományt kell kialakítanunk, és ezt meg kell szilárdítanunk. . ."3 A köztársasági gondolat tehát, noha nem szocialista, hanem polgári demokratikus jellegű, nem lebecsülhető eszköze a munkásosztály politikai nevelésének. Lenin egy későbbi írásában egyenesen kijelentette: ,,Á szocialista proletariátus rokonszenve mindig a köztársaságiak oldalán lesz, a monarchiával szemben«.4 Lenin ezt egy polgári köztársasági mozgalommal kapcsolatban szögezte le, s ez azt jelenti, hogy a munkásoszt ály még akkor sem lehet közömbös a köztársasági gondolat iránt, hogy ha nem demokratikus forradalomban kivívandó köztársaságról van szó. Leninnek a polgári demokratikus vívmányokhoz való viszony kérdésében nemcsak az opportunizmussal szemben kellett megvédelmeznie a mar-2 Len m Művei 8. k. 296. 1. 3 Lenin Művei 6. k. 115. 1. 4 Lenin Művei 13. k. 435. 1.
