Századok – 1956
TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126
A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 157 követelésben a parasztság igazi vágya, a föld utáni vágy jutott kifejezésre. Ez a lépés azt mutatta, hogy a ceglédi kongresszus összehívói valóban a paraszti tömegek követeléseinek adtak hangot. Ez a lépés a parasztság tömegeit volt képes mozgásba hozni : jelentősen bővült a paraszti mozgalmak bázisa. A ceglédi kongresszuson a földosztás kérdése is felmerült, de a határozati javaslatok nem tartalmaznak földosztó követelést : a parasztságnak a szabad föld utáni törekvése ekkor még a nagybirtokok parcellákban való bérbeadása formájában merült fel. Az 1897. év elején összehívott földmunkáskongresszusok mutatták, liogy forrongásban, erjedésben van a falu. A harc kitörése nem váratott soká magára : az év nyarán az aratósztrájkok özöne borította el az országot. Az aratósztrájkok közvetlen kiváltó oka az 1896. évi rossz termés, s ennek során az 1897 tavaszán bekövetkezett éhínség volt. A munkanélküliség nőttön nőtt, a paraszti tömegek nagy nyomorban éltek. A földmunkásság és szegényparasztság forradalmi hangulatán már az év tavaszán látszott, hogy az idei aratás nem fog vér nélkül folyni. Az aratómunkások előre megbeszélték egymás közt, hogy milyen feltételek elfogadására akarják kényszeríteni a földbirtokosokat, s harcos megmozdulásaik, a május elsejei ünnep során történt "összeütközések megmutatták, hogy utolsó csepp vérig ragaszkodni fognak követelésükhöz. A parasztság harci kedvének fokozódásához Várkonyinak és híveinek agitációja nagy mértékben hozzájárult. Az év tavaszán sok összeütközés jelezte a vihar közeledtét, amelyek során a rendőrség kegyetlen brutalitással próbálta letörni a parasztság ellenállását. A balmazújvárosi, zentai, nádudvari, eleméri vérengzés megmutatta, hogy a parasztságnak kemény harcra kell felkészülnie. Hiába volt az uralkodó osztálynak minden törekvése, a földindulást nem sikerült megállítania. 1897 nyarán majd minden nagyobb földbirtok aratói sztrájkba léptek. Az aratók megmozdulása annyira egységes volt, hogy a legtöbb " esetben győzelemmel végződött harcuk. Nemcsak az aratási szerződést sikerült előnyösebbé tenni, hanem több helyén ezeknek a harcoknak eredményeként szűnt meg a robot, javultak a mezőgazdasági cselédek munkafeltételei. Az államhatalom természetesen segítségére sietett a földbirtokos osztálynak. Mezőhegyesen 10 000 forintos költségen sztrájktörőtelepet állított fel, s oda szlovák és román szegényparasztokat gyűjtött össze. Ez a »munkaerő-tartalék« kevésnek és megbízhatatlannak bizonyult az uralkodó osztályok számára : az idecsábított nemzetiségi munkások többsége, mihelyt megtudta a toborzás* igazi okát, megszökött a telepről, nem vállalkozott a sztrájktörő szerepére. így a földbirtokosoknak csupán a csendőrség tudott támaszt adni. Országszerte megerősítették a csendőrparancsnokságokat, kibővítették létszámukat. A csendőrség nem is kímélte fegyverét, a vérengzéseknek sok névtelen halottja maradt a hős alföldi aratómunkások között. Sok esetben azonban a csendőrség megfutamodott, eldobálva fegyverét. Nem véletlen, hogy egy kerületi parancsnoki utasítás a »fegyver becsületé«-nek megőrzésére és arra szólította fel a legénységet, hogy a csendőr inkább kész legyen életét áldozni, semmint gyáva módon megfutamodni. Az 1897. év nyarának aratósztrájkjai az alföldi megyékben — Bács-Bodrog, Torontál, Pest, Csanád, Csongrád, Békés, Arad — terjedtek el, de érintették a Dunántúlt is : Tolna, Baranya, Somogy, Fejér megyéket.
