Századok – 1956
TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126
A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT MEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE 147 A kongresszus megállapította, hogy Magyarországon a mezei munkások száma négyszer akkora, mint az ipari munkásságé, éppen ezért jelentős a parasztkérdéssel való foglalkozás. A kongresszus határozata alapelvül rögzíti le a munkás-paraszt szövetség kialakításának szükségességét : »... a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik főtörekvését képezi a mezőgazdasági és az ipari munkások testvéries, szolidáris összetartását fejleszteni«. Azonban a párt vezetősége Engels útmutatását, az I. és II. Internacionálé határozatait mechanikusan, dogmatikusan értelmezte. Nem elemezte a magyar mezőgazdaságban meglevő feudális maradványok súlyát, s nem vonta le az ebből adódó következtetést : a munkásosztálynak nemcsak az agrárproletariátussal és a szegényparasztsággal, hanem az egész parasztsággal kell szövetkeznie. A párt a munkás-paraszt szövetség kérdését leszűkítette az ipari és a mezőgazdasági proletariátus szövetségére, s a középparasztsággal is csak úgy számolt, mint jövendő proletárokkal. A határozat kiemeli, hogy a párt feltétlenül elismeri a mezőgazdasági nagyüzem fölényét a kisüzemmel szemben. Követeli, hogy »az állami jószágok ne daraboltassanak fel«, a kötött és az egyházi birtokokat pedig vegyék állami kezelésbe. A mezőgazdasági nagyüzem haladóbb voltának elismerése megegyezett a II. Internacionálé pártjainak helyes elvi álláspontjával. Szocialista követelés volt, amelyet helyesen állított fel a párt, mint maximális célt. A nagyüzem melletti kiállást különösen indokolták a II. Internacionálé pártjaiban folyó viták a proudhonizmus elméletének feMjítóival, akik a kisüzem fölényét hangoztatták, visszatérve a kispolgári illúziók hirdetéséhez. A szociáldemokrata párt hibája ott mutatkozott meg, hogy — hasonlóan a II. Internacionálé többi pártjainak állásfoglalásához — az agrárkérdést nem a magyarországi viszonyok elemzése talajáról, tehát nem az 1848-as forradalom befejezésének perspektívájából ítélte meg, hanem a szocialista forradalom szempontjából, s nem úgy tekintette, mint a munkás-paraszt szövetség kérdését, hanem mint gazdasági, termeléstechnikai kérdést. Kétségtelen, hogy ebben az állásfoglalásban benne volt a földosztás elutasítása. Ennek oka azonban ekkor még nem a szövetségesek elhanyagolása, a forradalomtól való félelem volt, mint a századvégi állásfoglalásnak, hanem a hazai viszonyok helyes elemzésére való képtelenség, a marxizmus tanításainak helytelen, mechanikus alkalmazása. Ugyanez az oka a minimális jwogram hibáinak és hiányainak is. A progresszív jövedelmi adó, a mezőgazdasági munkásokat védő törvények követelése, a mezőgazdasági munkások oktatása, a női és gyermekmunka korlátozása, az egyesülési és gyülekezési jog megadása stb. helyes követelés volt, de igen kevés a parasztság számára. Hiányzott a követelések közül az antifeudális és antikapitalista követelések egész sora : a robot, az uzsora megszüntetése, a munkabérek emelése stb. A minimális program tehát nem volt alkalmas a munkás-paraszt szövetség megerősítésére, a parasztság mozgósítására. A minimális programban a párt olyan követeléseket állított fel, amelyek a fennálló társadalmi rend keretében megvalósíthatók, s amelyek egy része más országokban már megvalósult. Az a tény, hogy a párt a fennálló államrendtől bizonyos reformokat követelt a kis- és középbirtokos parasztság, valamint a mezőgazdasági munkások számára, nem jelentette a lassalleánus nézetek melletti kiállást vagy azok továbbélését. Ennek ellenkezőjét bizonyítja az a 11*
