Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

140 S. VINCZE EDIT értekezlet Engelmannt és a hozzá csatlakozottakat minden pártfunkciójuktól megfosztotta és a pártból kizárta. A betegpénztáriak ezután arra törekedtek, hogy Engelmannt és a vezetése alatt álló csoportot a pártkongreszszuson is kizárassák a pártból. A küldötteknek számukra megfelelő kiválogatásával, a megtévesztés és a diktatúra eszközeivel 1893 januárjában el tudták érni céljukat. A pártvezetőség eltitkolta a párttagság és a kongresszus előtt a proletariátus nagy tanítómesterének, Engels Frigyesnek levelét all. kongreszszushoz, amelyben annak a reményének adott kifejezést, hogy sikerül a pártviszályt elsimítani, és : »... a magyar párt számára egj^ olyan tehetséges munkatársat, amilyen kétségtelenül Engelmann P. elvtárs, megőrizni«.* Megakadályozták, hogy az osztályharcos csoport a kongresszus fóruma előtt tisztázhassa ügyét, ehelyett a kérdést egy olyan bizottság elé utalták, amelyet részint híveikből, részint pedig a kérdésben tájékozatlan, megtévesztett vidéki küldöttekből állítottak össze. Az Engelmann-csoport, miután lehetetlenné vált, hogy ügyét a kongresszus előtt tisztázza, elhagyta a kongresszust, így a betegpénztáriaknak sikerült a megtévesztett tagsággal elfogadtatni a csoport kizárását. Az osztályharcos irányzat hívei azonban nem adták fel a harcot. Azonnal - hozzákezdtek, hogy az 1890-ben elfogadott »Elvi Nyilatkozat« szellemében új, az osztályharc talaján álló pártot hozzanak létre. Már a kizárást követő napokban megkezdték az új párt szervezését, egy újságnak, »A Munkás« címen megjelent hetilapnak kiadásával. »A Munkás« ugyanazt az elvi irányvonalat képviselte, amelynek megvalósításáért Engelmann Pál harcolt. Az anyapárt lapjához, az osztályharcot tompítani igyekező, elvi színvonalában alacsony »Népszavához« viszonyítva »A Munkás« osztályharcosabb, a II. Internacionálé elvi színvonalán álló lap volt. Engelmann gondoskodott arról, hogy lapja a vidéki munkások kezébe is eljuthasson. így vált »A Munkás« a vidéki (különösen Arad, Békés és Temes megyei) munkásság és parasztság szervezőjévé. Engelmann kísérletet tett arra, hogy ügyének nemzetközi fórumon is támogatást szerezzen. A II. Internacionálé 1893-ban tartott zürichi kongreszszusához fordult egy jelentéssel, amelyben leleplezte a szociáldemokrata pártvezetőség opportunizmusát. Ügye azonban nem talált támogatásra a kongresszus előtt. Mint a korabeli sajtóból kiolvasható, Engelmann elvesztette ,az osztrák szociáldemokrácia bizalmát, amely már akkor az »egység mindenáron« megalkuvó elvét vallotta. Az osztrák párt a harcokban nem látott egyebet személyeskedésnél, s ilyen irányban befolyásolta a II. Internacionálé pártjait is. Engelmann Pált és csoportját azonban nem csüggesztette el a sikertelenség, hanem hozzálátott az új párt szervezéséhez. 1894 januárjában Aradon tartotta alakuló kongresszusát a Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt, az újságjukról »Munkás«-csoportnak nevezett ellenzék pártja. A kongresszuson 12 városból 43 küldött vett részt : főként a vidéki városok szervezetei csatlakoztak a párthoz. A küldöttek nagy része a Délvidék, az Arad környéki városokból került ki : Szeged, Temesvár, Újvidék, Nagy-Becskerek, Karánsebes, Arad városok szervezetei vettek részt a kongresszuson, de ott volt a rövid idő múlva nagy jelentőségűvé vált hódmezővásárhelyi olvasóegylet küldötte is. * Engels Frigyes leveleiből. Társadalmi Szemle, 1950. 12. sz 1002.1. — MMTVT> II. 147. 1.