Századok – 1956
TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126
A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 137 harcait a Schlick-gyár vasöntői is támogatták. Bérharcot indítottak a nyomdászok, a téglagyári munkások, a Danubius hajógyár, az újpesti jutagyár munkásai is. A férfimunkások sztrájkjaihoz a munkásnők is csatlakoztak. A sztrájkok során a proletariátus jobb munkafeltételekért, a 8 órás munkaidőért, magasabb munkabérekért, az embertelen bánásmód megszüntetéséért küzdött. A sztrájkok a legtöbb esetben győzelemmel végződtek : a munkásosztály az elért eredmények mellett megedződött, fokozódott összetartása, szervezettsége, a harcokban való jártassága, s elmélyült gyűlölete kizsákmányolóival szemben. A párt az alakuló kongresszuson tett ígéretéhez híven minden fontosabb politikai kérdésben állást foglalt, és ahol csak alkalom adódott, leleplezte a burzsoá politikusok kétszínű magatartását. A szociáldemokrata párt részt vett az egyház és az állam szétválasztásáért folyó harcban és mozgalmat indított a polgári demokratikus szabadságjogokért, köztük az általános választójogért. A proletariátus fejlődésének' e kezdeti szakaszában természetesen még nem rendelkezhetett döntő befolyással az ország politikai életére. A párt szervezettsége, a munkásosztály fejlettségi foka még nem tette lehetővé, hogy politikai kérdéseket eldöntő erővé váljék, hogy szövetségeseket keressen, s akcióegységre lépjen a liberálisabb, illetve demokratikus törekvésű pártokkal vagy csoportokkal. A szociáldemokrata párt egyik feladata ebben az időben épp az volt, hogy feltárja a munkásosztály előtt az államhatalom és az uralkodó osztályok valódi arculatát, elhatárolja a proletariátus érdekeit minden burzsoá párt és csoport érdekeitől, s ezzel kiszabadítsa a fejlődő mozgalmat mindenfajta burzsoá befolyás alól. A pártvezetőség a proletariátus politikai harcait ennek a törekvésnek rendelte alá, s noha elismerte a kilencvenes évek elején hozott liberális reformok többé-kevésbé haladó voltát, következetesen törekedett leleplezni a burzsoá reformok korlátozottságát. Harcai elősegítették, hogy a parlament megalkotta a vasárnapi munkaszünetről s a munkások kötelező betegség elleni biztosításáról szóló törvényt. A munkásság megmozdulásainak fokozódásával egyidőben megindult a parasztság, különösen a földmunkások és szegényparasztok mozgalma is. Az 1891-es orosházi véres május 1., a békéscsabai, majd abattonyai csendőr -sortűz s az 1894-es hódmezővásárhelyi zendülés eseményei jelezték az elnyomott paraszti tömegek harcának főbb állomásait.* Az 1890-es évek elején lezajló agrármozgalmak jellegükben eltérnek mind a korábbi — főként paraszti követelésekért folyó — mozgalmaktól, mind a századfordulón lejátszódó tömegméretű agrármozgalmaktól, amelyek során szintén főként paraszti (antikapitalista és antifeudális) követelésekért folyt a harc. A kilencvenes évek elején lejátszódó agrármozgalmak jellegét a szociáldemokrata eszmék gyors elterjedése, a faluba való behatolása mellett a szociáldemokrata párt vezetése alatt álló ipari munkások mozgalmainak példája határozta meg. Ezek a mozgalmak az egyes tőkések ellen irányuló bérkövetelések mellett elsősorban az államhatalommal folyó harcok voltak, amelyek * Az agrárproletár- és szegényparasztmozgalmak részletes leírását a tankönyv megelőző fejezetei tartalmazzák.
