Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 133 testületben, mint az agitáció és szervezkedés legfontosabb eszközét, anélkül azonban, hogy a parlamentarizmus értéke fölött csalódásba ejtené magát.« Ez a megfogalmazás szakítást jelentett a lassalleánus nézetekkel, amelyek az általános választói jog megszerzésétől a szocializmus békés megvalósulását várták, csapást jelentett a lassalleánizmus magyarországi maradványaira. Az »Elvi Nyilatkozat« elfogadása a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot újra a nemzetközi munkásmozgalom színvonalára emelte, s a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi irányának befolyásáról tanúskodott. A párt lényegében marxista programot fogadott el, amelynek ha voltak is hiányai, alkalmas volt arra, hogy annak alapján megszilárduljon a párt marxista vezetése, hogy a párt forradalmi párttá fejlődjék. Ugyanakkor az a tény, hogy a program fontos kérdésekben nem foglalt állást, lehetővé tette az addigi opportunista politika továbbfolytatását is. Az elkövetkező évek pártonbelüli küzdelmeinek, amelyek a modern ipari proletariátus és a kispolgári rétegek közt folytak a pártvezetésért, kellett eldönteniök, hogy forradalmivá vagy megalkuvóvá válik-e a magyarországi munkásosztály pártja, hogy az osztályharc vagy az osztálybéke alapján állva fejlesztik-e tovább az »Elvi-Nyilatkozat« tételeit a párt vezetői./ Az alakuló kongresszus kövefltező legfontosabb feladata a párt szervezeti elveinek lerögzítése, a szervezeti szabályzat megteremtése volt. A párt élére került új vezetőség azonban ebben az időben még nem látta világosan, hogy melyik az a legalkalmasabb szervezeti forma, amely alapul szolgálhatott volna az új párt számára. Ebben a tekintetben a németországi szociáldemokrata párt szervezeti felépítése nem mutathatott példát, minthogy Németországban a mozgalom jóval fejlettebb volt, a munkásosztálynak volt választójoga, s ez határozta meg a párt felépítését. Németországban a proletariátus szervezése a szakszervezetek mellett a választókerületeknek megfelelő politikai szervezetekben történt, amelyek választási apparátuskéntműködtek, a pártvezetőség pedig a parlamenti frakcióval volt azonos. Az osztrák szociáldemokrata párt szervezeti felépítését szintén nem vehette a magyarországi pártvezetőség alapul, minthogy Ausztriában szintén sokkal fejlettebb volt a munkásmozgalom, s ennek megfelelően a szervezet is túl bonyolult volt az akkor fejlődőben levő magyarországi pártmozgalom számára. A helyes szervezeti gyakorlat kialakítása, amely nem történhetett és nem is történt meg egyik napról a másikra, az elkövetkező idők feladatává vált. A szociáldemokrata párt alakuló kongresszusa, noha a pártszervezetek kiépítése terén akkor még nem tudott irányt mutatni, mégis foglalkozott a szervezkedés kérdésével. Az addigi szervezkedési gyakorlattal szakítva, a dal-, segély- és kultúregyesületek, munkáskörök helyett a szakmai szervezkedést tűzte ki célul. A munkásmozgalom kezdeti szakaszán, a proletariátus öntudatának ekkor még alacsony fokán a munkásokat legkönnyebben — és a hazai viszonyok között legeredményesebben — gazdasági érdekeiknél fogva lehetett szervezni. így a szakSgyleti mozgalom helyes kiindulópont volt, s alapja lehetett a pártszervezet kiépítésének. Az új pártvezetőség a szakmai szervezeteket országos jellegű szervezetekké akarta fejleszteni. A párt vezetői lényegében helyesen látták a szakszervezetek tömegszervezet jellegét, s biztosították bizalmi férfiakon keresztül ezekben a párt vezető és irányító szerepét. Ugyanakkor jelentős politikai nevelőmunkával akadályozták meg, hogy a szakszervezetek az ökonomizmus fokán maradjanak.