Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

130 S. VINCZE EDIT harc jegyében indult meg. A magyarországi munkásosztály kötelezőnek érezte saját maga számára is a П. Internacionálé határozatait, s mindenütt felhangzottak a követelések: harc a 8 órai munkaidőért, a magasabb munkabérekért, a munkásvédő törvényekért, harc május elsejének, a proletariátus nemzetközi ünnepének munkabeszüntetéssel való ünnepléséért. 1890. május elseje a proletariátus impozáns demonstrációjának napja lett. A »Népszava« hasábjain már hónapokkal előbb megjelentek a felhívások a nemzetközi munkásünnep megtartására. Az első május elseje addig soha nem látott arányban mozdította meg a tömegeket. A nagy nap reggelén a fővárosban közel 60 ezer munkás vonult ki a városligetbe. Szervezett és szervezetlen munkások tízezrei tették le a szerszámot, hogy tanújelét adják nemzetköziségüknek, a világ proletariátusa összefogásának. Nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki városokban, községekben is megünnepelték május elsejét. A május elsejei felvonulás fokozott lendületet adott a munkásság sztrájkmozgalmainak. Az 1890. év májusa a sztrájkok hónapja volt. A fővárosban sztrájkba léptek az óbudai hajógyár munkásai, a sütő- és szabómunkások. 700 budapesti ácsmunkás tette le a szerszámot, hogy jobb munkafeltételeket vívjon ki magának. Üjpesten sztrájkba léptek a jutagyári munkások, a Weiszbőrgyár munkásai, akik 20%-os béremelést harcoltak ki. De sztrájkoltak a vidék munkásai is : a szászvári bányászok, a temesvári szabók, a botfalvi cukorgyár^ 200 munkása. Az Általános Munkáspárt vezetősége 1890 júniusában munkásgyűlést hívott össze, amelyen Budapest munkássága tiltakozott jogfosztottsága, az államhatalom zsarnoki fellépése ellen, s követelte az általános választójogot, minden állampolgár legelemibb jogát. Az általános választójogért folytatott harc alkalmas volt arra, hogy az egyes kizsákmányolók elleni harcot a párt az egész uralkodóosztály s annak államapparátusa, törvényhozása elleni harccá szélesítse ki. Az általános választójogért folytatott harc a munkásosztály politikai öntudatra nevelésének egyik alkalmas eszköze volt. A munkásosztálynak 1890 nyarán és őszén is fokozódó harcai, politikai és gazdasági téren indított támadásai az uralkodó osztályok s azok feudális maradványokkal terhelt államapparátusa ellen, azt mutatták, hogy az egységes szociáldemokrata munkáspárt megteremtésének feltételei megértek a munkásmozgalmon belül. Ugyanakkor mind a nemzetközi, mind a hazai politikai életben kedvezőbb feltételek bontakoztak ki a proletárpárt megteremtése számára. A nemzetközi munkásmozgalom megerősödése, a szociáldemokrata pártok megalakulása és több országban politikai tényezővé válása arra kényszerítették az uralkodó osztályokat, hogy felhagyjanak a nyílt terror eszközének kizárólagos használatával, amely hatástalannak bizonyult az egyre erősbödő munkásmozgalommal szemben. A burzsoázia, főként Németországban, inkább a »szociálpolitikához«, a »szociális olajcseppek« alkalmazásához nyúlt, bármely percben készen arra, hogy elővegye a terror eszközét. Ugyanakkor arra is törekedett, hogy ügynökeit beépítse a munkáspártokba, s így azokat a kormánnyal való lojalitás szellemében irányítsa. Németországban Bismarck bukását ilyen szempontból »liberálisabb« kormányzat uralma követte, amely azonnal kézzelfogható eredményeket hozott a német proletariátus számára. Az 1878-tól érvényben levő »kivételes törvényt« (Sozialisten-Gesetz) felfüggesztették, s így a munkásosztály szabadabb lehetőségekhez jutott a szervez-