Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
116 ECKHATtT FERENC József elhatározása erre az volt, hogy az örökös tartományi cselédrendtartást a magyar országokban is be kell vezetni.12 8 Az örökös jobbágyság megszüntetése Erdélyben, ahol az Urbárium évtizedes tárgyalás után sem tudott létrejönni, újabb mozgalmakat keltett. Ez nem terjeszkedhetett ki arra a területre, amelynek parasztjait a Horia— Kloska felkelés elnyomása után jelentős katonai erők tartották féken, de Küküllő megyében és Udvarhelyszéken a kormányszékeket megijesztő arányokat öltött. Már a pátens hírére megkezdődött a jobbágyok részéről a szolgáltatások megtagadása (Widersetzlichkeiten). A kihirdetés után pedig tömegesen azt hangoztatták, hogy nem kell többé robotot teljesíteniük, és telkeik most már minden földesúri jog megszűntével teljesen az övék. Sokan abbahagyták a munkát és elhagyván lakóhelyeiket, felkeltek uraik ellen. Urasági tiszteket vertek meg. A földesurak vetését marháikkal legeltették, pusztították az urasági birtokokat anélkül, hogy ellenállással találkoztak volna. Udvarhelyen már formális büntetést állapítottak meg azok ellen, akik robotszolgálatot teljesítnének. Azt is mondták — teljesen félreértve a való helyzetet —, hogy a császár halállal bünteti azt, aki az uraságnak dolgozik. A megyei tisztviselők tehetetlenek voltak a mozgalommal szemben. Ennek résztvevői, mivel az Urbárium előkészítésével kapcsolatban a hatóságok kezdték a jobbágyföldeket összeírni, keservesen szerzett irtvány- és egyéb szabad földjeik elvesztésétől, kisajátításától is tartottak, ami nem csekély mértékben izgatta őket. A gubernium biztosokat küldött ki a rendelet megmagyarázására. A kancellária nem titkolta nézeteit az uralkodó előtt : Az ő engedményei izgatták fel a jobbágyokat, akik pedig már „különb helyzetben vannak, mint az örökös tartományok parasztjai". Elejét kell venni ennek a zavarnak, nehogy olyan dolgok történjenek, mint az elmúlt télen (ti. Hória—Kloska alatt — E.F.). Újabb pátens kiadását javasolták, amelyben a császár rosszalja, hogy szándékát félremagyarázták és kijelenti, hogy nem akarja a nemességet jogaitól megfosztani és a jobbágyokat kötelezettségeik alól felmenteni» Ezt a pátenst katonaság jelenlétében kellene kihirdetni, szükség esetében a lázadókat elfogatni, a felbujtókat a többiek előtt megbotoztatni és vasra veretni. Csak ilyen módszerrel lehetne a kancellária szerint rémületet elterjeszteni és nagyobb bajt elhárítani. A kancellária tehát tipikusan nemes-földesúri módon akarta a mozgalmat elfojtani. Az államtanács tagjai is pártolták új pátens kiadásának gondolatát, a bűnösök példás megbüntetését, ami azonban a hatóságokra is terjedjen ki, ha azok törvényellenes szigorúsággal járnak el. József megütődött hatóságai javaslatán és megrótta azokat. „Ha új közzétételekkel és pátensekkel csak a már kibocsátottakat akarják megerő- * síteni, akkor a közönség sem a már kibocsátott, sem a kibocsátandó rendeletek iránt nem lehet bizalommal ; ha tehát egy dolgot, amilyen ez a mostani (ti. az örökös jobbágyság megszüntetése — E. F.), nem akarnak, ha a legfőbb jónak azt tartják, hogy a jobbágyokkal a régi zsarnoki elvek szerint járjanak el, akkor a legkisebb alkalmat is, amilyen ez a mostani, felhasználják, hogy a leghelyesebb elveket felrúgják, vagy azokat gyengítsék". Szerette volna, ha az úrbérszabályozás Erdélyben megelőzte volna a jobbágypátens kibocsátását, „az, hogy a kancellária, és különösen a gubernium és a megyei tisztviselők az urbáriumszabályozást hanyagságból, vagy elegendő buzgalom hiányá-128 1785. okt. 20. Á. T. 1785 : 4577.
