Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAK JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—1790-IG 99 erőtleníteni minden ellenséges érzelműnek kezdeményezéseit."8 1 Magyarul mondva : az uralkodó bizton számíthat a jobbágyokra. Nélkülük meg a nemesség Bécs ellen semmit sem kezdhet. A rendi ellenállás lehetetlenné válik. Azt, hogy az Urbárium nem keltett országszerte rossz hangulatot a jobbágyok tömegeiben és hogy ezek bizalma az uralkodóhoz rendületlen volt, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a jobbágyok panaszaikkal, miként az Urbárium kiadása előtt, továbbra is egyenest Bécshez fordultak. A földesurak elleni harcban továbbra is az uralkodó támogató kezét keresték. Folyamodványokkal, küldöttségekkel az Urbárium végrehajtása idejében is felkeresték az udvart. Csak néhány példát akarok felhozni. A gödöllői uradalomhoz tartozó soroksári jobbágyok túlzottnak tartott robotkövetelések miatt 1769-ben lázongtak. Az úriszék elé idézve sem jelentek meg, ismételten éjjeli összejöveteleket tartottak, több mint kétszázan nevük aláírásával is szövetkeztek, hogy egymásért helytállnak,- „utolsó csepp vérig fogják magukat védeni s aki robotot megy teljesíteni, annak letörik a lábát". Az tíriszék ítélete a felbujtókat „mint rühes juhokat kiakolbolította", és miután 25-öt csapatott rájuk, telkükből elűzte őket. Miután a megye a földjükről elűzöttek panaszát nem vette fel, a parasztok ismét Bécsbe mentek panaszkodni. A királynő elrendelte, hogy tegyenek neki jelentést az ügyről. Erre a helytartótanács és a kancellária útján felterjesztették az úríszék ítéletét. Ebből kiderült, hogy hat „felbujtót", akik mind az uradalomban foglalkoztatott kovácsok és kőművesek voltak (!), 25 botra és az uradalomból való kiűzésre, többet a szövetkezésben való részvételért 60. másokat 40, illetőleg 20 botra ítéltek. Néhányan előrehaladt koruk miatt csak 14 botütést kaptak. Azt hiszem, hogy ez az első eset Magyarországon, mikor parasztok munkások vezetése alatt indítottak osztályharcot a kizsákmányolás ellen. Már a helytartótanács urbariális bizottsága túlzottnak tartotta azt, hogy a „panaszkodókat" telekvesztéssel sújtották. Szerinte az elsőrendű „bűnösöknek" elég csak 25 bot, a többinek 15—10. A királyi elhatározás helyeselte a büntetés leszállítását, de miután a botbüntetést már végrehajtották, az elűzötteknek döntése szerint vissza kell adni házaikat és telkeiket, vagy egyéb módon kárpótlást kell adni nekik. Egyszersmind hallatlannak mondotta, hogy a megyei szék nem vette fel az elűzött jobbágyok panaszát, mégpedig azért, mert a megyei ügyész több uradalommal is összeköttetésben állott annak ellenére, hogy közölte már azt az elhatározását, hogy megyei tisztviselőknek más tisztséget viselni nem szabad.8 2 Az Illésházy grófok vágbesztercei uradalmának jobbágyai egy obsitos katona vezetése alatt küldöttségben adták be a királynőhöz intézett kérvényt, 81 Á. T. 1770 : 4209. „ . . . wenn auch gleich einige auf widrige Gedanken gerathen oder wohl gar ihren natürlichen Pflichten entgegenlaufende Gesinnungen hegen sollten : so getraue ich mich doch aus der itzigen von den älteren Zeiten sehr unterschiedenen im Land bestehenden Verfassung, wie auch nach denen mir bekannten Eigenschaften und Glücks Umständen des Adels ganz zuversichtlich zu versprechen, dass es ihnen an der Wirksamkeit und Thätigkeit um so mehr gebrechen wird, als die Unterthanen eben durch die mittels derUrbariorum zugehende Wohltaten nebst dem natürlichen Band der Treue, noch mit einem doppelten nemlichen der Liebe gegen ihre allermildeste Landes Mutter und Beschützerin verstricket werden. Mit einem Wort eben durch diese erlauchteste mildeste Vorsorge, welche a. h. Dieselbe nunmehr den grossten Theil der Landes Inwohnern empfinden lassen wollen, wird die Bevölkerung, die immerliche Ruhe und der Defensionsstand hauptsächlichen befestiget und die Unternehmungen aller etwa widrig gesinnten entkräftet." 82 O. L. Canc. 1772 : 871. 6*
