Századok – 1955
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése 965
976 KEÖXIKA tai. De bizonyos, hogy feladatai nem lettek kisebbek, jelentősége nem csökkent. A történészek munkája átalakult, intenzívebbé vált. A Társulat viszonyai között ez azt jelenti, hogy mind fokozottabban dolgozzanak a szekciók. Rendezzenek tudományos alkotó, kutató-vitákat, bíráljanak megjelent könyveket, elkészült kéziratokat. Az egyes szekciók végezzenek olyan munkát, amely felér azzal, amit 5—6 évvel ezelőtt az egész Társulat végzett. Kgy-egy szekció dolgozzék önállóan, de ugyanakkora Társulat keretein belül és a Társulat vezetőinek irányításával. Külön ki kell emelni a tanárok közötti munkát, a történelmi oktatás elősegítését. Ezen a téren a Társulatnak igen nagy feladatai vannak, mind előadások, konzultációk tartásával, mind kiadványaival. Ugyanakkor a TTIT-tel való együttműködés, az iskolánkívüli történelmi ismeretek terjesztése is feladata a társulati tagságnak. A fővárosi szekciókban, a vidéki csoportokban dolgozó történészeknek, amikor felkészülnek a következő esztendők munkálataira, meg kell gondolniok, mit jelent a történettudomány népet, nemzetet nevelő feladata, funkciója szempontjából az utolsó tíz esztendő történetének feldolgozása. Egészen különleges tudományos feladat a jelenkor eseményeit, annak történetét feldolgozni úgy, hogy tudományos, igaz képét adjuk a nagy, történelmi átalakulásnak, amelynek részesei és alkotói voltunk és vagyunk. Ez a tudományos feladat nehezebb, mint a régmúlt idők feldolgozása, még sokkal inkább igényli a hagy elméleti, tudományos és módszerbeli felkészültséget, ugyanakkor a leghálásabb, legfontosabb feladat. Egyetlen korszak története sem hathat úgy népünkre, mint éppen az ő saját küzdelmeinek története. A történelem napjainkig tart és a történettudománynak ezt a történelmi valóságot egész napjainkig fel kell dolgoznia. Nagy tanítómestereink, a marxizmus klasszikusai megmutatták, hogy ezt lehetséges megtenni. Tekintsék a történészek becsületbeli feladatuknak, tudományos becsvágy diktálta feladatnak, népünkkel szembeni kötelességnek azt, hogy segítsék feltárni az elmúlt évek rendkívül gazdag és bonyolult történetét. Történészeink előtt álló ugyancsak nem könnyű, de nagyon megtisztelő feladat az 1917-es Nagy Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójának megünneplése, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság, az 1919-es proletár forradalmunk történetének feldolgozása. Szép teljesítmény volt, amikor feldolgoztuk 1848—49 egyes problémáit, a száz éves évforduló alkalmából. Nyilvánvaló, még sokkal nagyobb, sürgetőbb feladat most 1917 hatásának, 1919 történelmének megírása. Nyilvánvaló, ehhez nagyobb politikai érettség, sokkal nagyobb felkészültség kell, de az is nyilvánvaló, hogy ennek a munkának minden előző közös vállalkozásunkat túlhaladóan tudományosnak, pártosnak, eredményesnek és hatékonynak kell lennie. Befejezésül Andics Erzsébet kérte a közgyűlést, bízza meg az új vezetőséget azzal, hogy /dolgozza ki azokat a konkrét módszereket, amelyek biztosítják e nagy feladatok megvalósítását. Λ Társulat új vezetősége és a Századok szerkesztősége Andics Erzsébet elnöki zárszava után az új igazgató-választmány megtartotta első ülését. Ennek során megválasztotta a Magyar Történelmi Társulat új vezetőségét. Tiszteleti elnök : Révai József, elnök : Andics Erzsébet, alelnökök : Ember Győző, I. Tóth Zoltán, Pach Zsigmond Pál, Réti László, főtitkár : Elekes Lajos, titkárok : Győrffy Sándor, H. Balázs Éva, Incze Miklós, Simon Péter, Spira György. Ezt követően választották meg a Társulat közlönyének, a Századoknak szerkesztőbizottságát, melynek tagjai : Elekes Lajos, Ember Győző, Kosáry Domokos, Lederer Emma, Mályusz Elemér, Mérei Gyula, Molnár Erik, Mód Aladár, Nemes Dezső, Pach Zsigmond Pál, Réti László, Szabó István, I. Tóth Zoltán, Zsigmond László. A Századok főszerkesztője Andics Erzsébet, felelős szerkeztője Hanák Péter, szerkesztőségi titkár Pamlényi Ervin lett. Ezzel a Magyar Történelmi Társulat közgyűlése s az azt követő igazgató-választmányi ülés véget ért.
