Századok – 1955

Vita - Vita az 1875. évi fuzió történetével kapcsolatos kérdésekről 924

VITA VITA AZ 1875. ÉVI FÚZIÓ TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRŐL A Történettudományi Intézet magyar osztályának újkori csoportja 1955. július 30-án megvitatta Markovits Pálné »Az 1875-ös fúzió története« c. munkáját. A munka elsősorban az 1867—75 közötti parlamenti pártviszonyok alakulását, a kiegyezést megkötő Deák-párt s a Tisza Kálmán vezetése alatt álló balközép közötti politikai harcot s azokat a körülményeket elemzi, amelyek a két párt 1875. évi egyesüléséhez vezettek. Az újkori csoport vitája a munka két egymással szorosan összefüggő problémája körül bontakozott ki, amelyek tisztázása a munka egészét alapjaiban érintette. Ε két probléma a következő : 1. helyes-e a munkának az a tétele, hogy a balközépi pártalakulás alapja nem elsősorban reális, anyagi érdek, hanem a középnemességnek önmagáról táplált illúziója volt ; 2. lehetett-e ezeknek az illúzióknak legfőbb képviselője Jókai. A szerző a vita bevezetőjeként röviden ismertette álláspontját e két kérdésben. Elmondotta, hogy a kortársi feljegyzések és a polgári történetírás a balközépben, Tisza Kálmán pártjában azt a hathatós eszközt látták, amely alkalmas volt arra, hogy a középbirtokosság egy részének forradalmiságát levezesse. A források azt is kiemelik, hogy a balközéphez a volt emigránsok közül többen ildomosságból csatlakoztak, mert a forradalomban egykor betöltött vezetőszerepük után nem tartották magukhoz méltónak mindjárt kormánypártivá válni. Másoknál viszont különböző taktikai meggondolások is szerepet játszottak. A pártalakulás okai között tehát személyes motívumok és taktikai meggondolások is találhatók. Ami a középnemesség forradalmiságának levezetését illeti, természetesen erről 67 után már nevetséges beszélni (mint erre Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon c. cikkében, Századok 1955.34 — 74. 1. rámutatott), s az a levezető szerep, amit a balközép párt valóban betöltött, a népben meglévő (1868-baü is még éles formában jelentkező) forradalmiság levezetésére szolgált. Ami a középbirtokosságot illeti, ennek nem a forradalmiságát kellett levezetni, hanem őt magát elvezetni saját önálló törekvéseit kifejező politikai cselekvésén, illetve azok kudarcán keresztül a nagybirtok szolgálatáig, a kiegyezés teljes elfogadásáig. A balközép-pártnak ez volt a történeti szerepe és létjogosultsága, a párt többségének akaratától és tudatától függetlenül ható szerepe, de nem ez volt egyszersmind oka is a pártalakulásnak. A balközép pártalakulásának az oka a középnemesség egy részének azon illúziója volt, mellyel önmagát 67 után is a nemzeti függetlenségért folytatott harc vezetőjének tekintette s úgy látta, 67 csak lehetőséget nyitott a függetlenségért folytatandó további harcra, melynek sikere majd a politikai főhatalmat is biztosítja számára. A középbirtokosságnak a balközép-pártba tömörült része a maga számára szerette volna a politikai főhatalmat megsze-