Századok – 1955
Közlemények - Szekeres József: Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól 897
908 SZEKERES JÓZSEF A Schroll-aknánál az elmúlt hónapban két segédvájárnak műszakbérét 10—10 fillérrel megjavították, annak ellenében, hogy a vájárok nem kerestek a közepesen felül. Az üzemvezető és Balej Gottfried fővájár kijelentése szerint ezt a béremelést a csoportvezető vájár kérte. Az utóbbi a szembesítésnél is megmaradt amellett, hogy a segédvájárok részére nem kért bérjavítást és ez tudta nélkül történt. Az üzemvezetőnek az említett béremelésről nem volt tudomása és ha a fővájár a munkás akarata ellenére emelte a bért, akkor átlépte hatáskörét, mert a vájárral szembeni béremelésre egyedül az üzemvezető jogosult. A munkások a társasági házakban havonta 4 — 9,60 K. házbért fizetnek. Május havában a 25. csoport (Kühre) vájárai a Schroll-aknánál a vájathosszabbításnál, összesen kilencen, műszakonként 1,06 Koronát kerestek, míg a tisztítók 1,20-at, a segédvájárok 2,10-et, a csillések 1,7—1,4 Koronát kaptak. A vájatokat szénerekben (rinnende Kohle) készítették. A munkahelyek tehát veszélyesebbek voltak, mint máskor, ezért a vájárok ilyen csekély keresete alig lehet indokolt. A munkások az üzemvezető kijelentése szerint szorgalmasan dolgoztak és megbízhatók, amit az is bizonyít, hogy nehéz munkahelyre oszttattak bp. Az előbb említettekre való tekintettel az üzemvezetőnek a kivizsgálás alkalmával felhozott indoka, hogy a vájároknak azért nem lehet magasabb műszakbért számítani, mert az adott akkordbérek szerint magasabb müszakbért nem lehetett számítani, méltányosnak nem fogadható el. A vizsgálat alkalmával a vájárok műszakbérét több csoportnál kisebbnek találtuk, mint a segédvájárokét. Ilyen eset mindkét aknánál előfordult, de a Schroll-aknánál nagyobb számban. ι A palamennyiség meghatározásánál egy aknában sem tartották be a Szabályzat 53. §-ának 2-ik pontját, melynek értelmében a 2 —5,9%-os palatartalomnak csak a feleszázalékát lehet leszámítani. Az egész százalékot levonják. Ε számítást hetenként 1 — 4-szer végzik, a százalékokat összeadják és a heti termelésből közép százalékarányban levonják. A kivizsgált négy esetben például 8,4, 6,4 volt a palaszázalók, levonásba került 8,4, 6,4% = 5,5%, a Szabályzat szerint 8,2, 6,2 = 4,5%-ot lett volna szabad a heti termelésből levonni. A palamennyiség megmérésére szolgáló mérték a megkísérelt próbák szerint nem 1( 10, hanem 1/12,5 arányú. Az evvel a mértékkel mórt 5%-os palatartalom tehát nem 5%-nak felel meg, hanem a valóságban csak 4%-nak, a levont palamennyiség tehát nagyobb a valódinál. A palatartalom százalékát súlymértékkel jobban lehetne meghatározni, mert a mérőedénnyel történő mérés mindig bizonytalan. Az egyeztetőtárgyalásnál felemlítették, hogy a szénpillérek lebontásánál több hónapig tartó munkához csak pártfogolt munkásokat alkalmaznak főakkordban. Erre a bányaintéző azt válaszolta, hogy erre a feltárást megkezdő csoportok tartanak igényt, régi szokás szerint. Ε szokás megtartása üzemvezetési szempontok miatt ajánlatos, mert a fejtést megkezdő csoport ismeri a rétegben előforduló szénréteg kivékonyodását és süket beágyazását, ezért a termelést úgy tudja irányítani, hogy a termelés állandósága biztosítható legyen. A bányabiztos sem kifogásolja ezt az eljárást, ha a feltárás ilyetén megkezdésénél és befejezésénél a munka nehezebb vagy könnyebb körülményeit véve tekintetbe a munkások beosztásánál is a méltányosság elve érvényesül. A bányákból kitermelt szénmennyisógből a tényleges adatok szerint 5 — 7% palát választanak ki. Ez év első felében a munkások által kitermelt szénmennyiségből 5%-ot, 4,5%-ot a nem tiszta szénből és 0,5%-ot pedig nem elegendő (csille-) töltés miatt levontak. Az akkord felülvizsgálás minden hó 15-én, illetve minden hó közepe táján történik. A főakkordnál nincsen felülvizsgálat. A bányafelügyelő azt állítja, hogy a bányamester intézkedései ellen felhozott minden panaszt megvizsgált. Ha azonban panaszaikkal egyenesen őhozzá fordultak, első fokon való intézkedés végett, a bányamesterhez utasította őket. Minthogy az erre vonatkozó panaszok az egyeztető tárgyalás alkalmával csak nagy általánosságban mozogtak, azokat részleges vizsgálat alá nem lehetett vonni. A bányafelügyelő megemlíti még, hogy mivel a csillések rendes műszak alkalmával viszonylagosan keveset keresnek, ezért a csilléseknek a műszaktöbbletet engedélyezték. Már a munkások beosztásánál is tekintetbe vették ezt, mert a csillés akkor is mehetett műszaktöbbletre, ha a vájárok nem végeztek műszaktöbbletet. A bányamester megjegyzi, hogy az áprilisban, júniusban mutatkozó kisebb átlagbér a sok ünnepnap miatt következett be.
