Századok – 1955
Közlemények - Szekeres József: Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól 897
902 SZEKERES JÓZSEF szükségességét.4 A pécsi dolgozók tehát közvetlenül a résztvevőktől ismerték meg az orosz forradalom okait és célkitűzéseit. További adatok sajnos nem maradtak fenn az orosz forradalmi munkások pécsi tevékenységéről, de az orosz példa közvetlen hatása kétségtelen, s mozgosító ereje a pécsi munkásmozgalomban csakhamar meg is mutatkozott. 1905 januárjában hosszú ideig tartó bérmozgalom kezdődött a Hamerli kesztyűgyárban, május hónaptól kezdve az építőmunkások, a kárpitosok, a sütők, az ácsok, a bőr- és sörgyári munkások mozgalmai követték egymást. A város környékén is fellángoltak a bérharcok : a mohácsi szénrakodó munkásai, a megyei útépítők, a szászvári bányászok és a Mohács—Pécs vasútvonal dolgozói harcoltak. Baranya, Tolna és Somogy megyékben a föld kisemmizett népe követelte a nagyobb darab kenyeret, a jobb megélhetést. Ekkor léptek a küzdelembe a pécsi bányászok is, hogy a kapitalista igazgatóság tizenkét éve tartó korlátlan uralmát megtörve, nagyobb fizetést, több szabadságot harcoljanak ki. Amikor a pécsi bányászok megkezdték harcukat, még nem lehetett előre látni, hogy mi lesz a munkások és parasztok forradalmi megmozdulásainak eredménye. A dolgozók tömegei bátran és öntudatosan harcoltak, amint ez kitűnik a pécsi bányák munkásainak két nagy — egymást követő — sztrájkjából. A pécsi bányászok harca is igazolta : nem a magyar munkásokon múlott, hogy az 1905. évi forradalmi válságból nem következett az ország sorsát megjavító forradalom. 2. Az első sztrájk : 1905. július 5. — augusztus 17. A pécsi bányászok helyzete az általánosnál súlyosabb volt, mert a külföldi tőkések kegyetlen mohóságát közvetlenül, mindennapi életükben érezték. »A DGT megalakulásától kezdve — olvashatjuk az igazgatóság emlékiratában — Magyarország volt tevékenységének fő területe és állandóan erősödő fellendülésének legfontosabb forrása.«5 A pécsi bányászok sztrájk előtti helyzete azt mutatta, hogy a társulat az 1893. évi sztrájk leverése után fölébe kerekedett munkásainak. Csak tizenkét év múltán, az egész országban fellépett forradalmi válság hatására nyílt lehetőségük a bányászoknak, hogy megkíséreljék a kedvezőtlen helyzet felszámolását. 1905 nyarán a pécsi bányászok elérkezettnek látták az időt, hogy újból elővegyék azokat a követeléseket, melyeknek keresztülvitele esetén helyzetük valamivel javult volna. Ezért munkásgyűlést kívántak összehívni, de a hatóság ezt nem engedélyezte. A bányászok vezetői ekkor a mecsekszabolcsi szakszervezeti házban jöttek össze, itt beszélték meg, milyen követeléseket nyújtanak majd be az igazgatóságnak. Az események azonban túlhaladtak a követelések fölött vitatkozó munkásmegbizottakon. Július 5-én a bánya ifjúmunkásai, a csillések és a tisztítók beszüntették a munkát, műszakonként 20 filléres béremelést követelve. Néhány óra lefolyása alatt csatlakoztak a vájárok és a segédvájárok, tehát az »öregek« is. A további eseményekről azonban már az eg'ykorú levelek és jelentések számoljanak be. A sztrájk kitörésének körülményeit és az első nap eseményeit 4 Idézi Ruzsás Lajos: A pécsi Zsolnay gyár története (Bpest, 1954) 176. 1. 6 Denkschrift der Ersten k. k. Priv. Donau Dampfschiffahrts Gesellschaft zur Erinnerung ihres 50-jährigen Bestandes. Wien 1881. 35. 1.
