Századok – 1955
Közlemények - Szekeres József: Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól 897
900 SZEKERES JÓZSEF nagy hasonlóságot mutatott a cári Oroszországgal. Az erős feudális maradványok, a későn, de nagy ütemben kifejlődött és koncentrált nagyipar, a gyenge és az arisztokráciával együttműködni hajlamos polgárság, a külföldi tőke nagyméretű befolyása és érdekeltsége a gazdasági életben, a dolgozók kettős kizsákmányolása és a nemzetiségek elnyomása mindkét országot jellemezte. A dualizmus belső válságának talaján, az orosz forradalom hatására a nemzeti függetlenség kérdése is egyre élesebben és sürgős megoldást követelve lépett fel Magyarországon. A feszült légkörben megtartott választásokon a kormányon levő Szabadelvű Párt döntő vereséget szenvedett, a koalícióba tömörült ellenzéki pártok hatalmas győzelmet értek el. A gyűlölt Tisza-rendszer megbukott. A király — semmibe véve a választások eredményét — nem adott megbízást a koalíciónak a kormányalakításra, hanem többhónapi huza-vona után, júniusban Fejérváry Géza volt hadügyminisztert bízta meg új kormány alakításával. A hónapokig húzódó kormányválság az uralkodó osztályok megrendült helyzetét tovább rontotta, s ez időszakban megerősödtek a munkások mozgalmai. A magyar dolgozók tüntetésekkel, sztrájkokkal nyilvánították együttérzésüket az orosz dolgozókkal s próbáltak jobb és szabadabb életet biztosítani maguknak. Az ország elnyomott népe a hazai és az orosz események nyomán egyre inkább aktivizálódott. A magyar haladás harcosai — ahogy a nagy francia polgári forradalom időszakában elődeik Párizs felé tekintettek — 1905-ben az oroszországi forradalomtól várták hazájuk és népük ügyének jobbrafordulását. »Most az egész világ proletariátusa lázas türelmetlenséggel szegezi tekintetét az oroszországi proletariátusra«3 ® — írta Lenin. A rokonszenv-nyilvánító tüntetések mellett a sajtó, elsősorban a munkásújságok, de a társadalom más haladó erőinek hangját megszólaltató lapok is csodálattal, elismeréssel és együttérzéssel emlékeztek meg az orosz eseményekről. 1905. február 5-én a budapesti munkások hatalmas tüntetést tartottak a pétervári munkások mellett. A gépiparban február folyamán több üzemben bér- és hatalmi kérdések miatt kisebb-nagyobb mozgalmak keletkeztek, amelyek összefonódva, az 1905. májusi általános budapesti vasmunkás-sztrájkot eredményezték. Az eszéki, szolnoki, váci és a további, Budapesten lefolyt bérmozgalmak az üzemi munkásság harckészségének fényes bizonyítékait szolgáltatták. A föld népe is megmozdult. 1905 nyarán egymást követték az aratósztrájkok, melyeknek következtében egész országrészekben bizonytalan helyzet alakult ki. Az aratósztrájkok letörésére a Fejérváry-kormány nagy katonai és csendőri erőket vonultatott fel. Az uralkodó osztályon belül kialakult ellentétek is tovább éleződtek. A koalíciós pártok megalakították egyesített vezérlő bizottságukat, amelynek első megnyilatkozása törvénytelennek minősítette Fejérváry kormányát, s a megyéket ellenállásra szólította fel. 1905 eseményekben gazdag nyarából mégsem született meg az ország sorsának megváltoztatását jelentő forradalom. A dolgozók mozgalmai élénken bizonyították, hogy az ország lakosságának a többsége nem akar továbbra is a régi módon élni ; az osztrák és magyar uralkodó osztályok szembe kerültek egymással, a Szabadelvű Párt csaknem negyven éve fennálló kormányzása megbukott, tehát az uralkodó osztályok hatalmát sem lehetett a régi módon fenntartani. 3a Lenin Művei. 8. köt. Bpest, Szikra, 1954. 89. 1.
